Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 27 (87. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
1650 egy optimálisabb egészségügyi ellátórendszert kialakítsanak. Bármilyen hihetetlen , vannak olyan gazdasági vagy főigazgatók, akik képesek ilyenre, vagy adott esetben képesek voltak már korábban is, amikor még végkielégítést nem is kaptak érte. Most akik ésszerűen meglépték a saját környezetükben egy egészségesebb szerkezet kialakítását, ahhoz az állam őket segítette, nem az intézményi bevételekből kellett nekik a végkielégítést kifizetni, hanem erre a társadalombiztosítás költségvetése fedezetet biztosított. Ezért nem szabad senkit megróni, mert az élet minden területén arra kell töreked ni, hogy egy ésszerű, racionális szerkezetben végezzük a tevékenységünket. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Ö né a szó. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Keller Képviselőtársam! Abban egyetértünk, hogy a tények, azok tények. Tény az, hogy a kapacitástörvénynek valójában semmi értelme nem volt, szakmailag nem lehetett alátámaszta ni. Tény az, hogy ez mára bebizonyosodott. Az egészségügyi ellátórendszert teljesítményadatok alapján finanszírozzuk, teljesítményt finanszírozunk az egészségügyi ellátórendszerben. A pénz az egészségügyi ellátórendszerbe nem az alapján megy, hogy az adott kórházban vagy az adott osztályon hány ágy van. Innentől kezdve dilettáns elképzelés volt, hogy a kapacitástörvényen keresztül - ami egy rendkívül bonyolult képlettel határozta volna meg az ágyszámokat - szabályozzuk az egészségügyi ellátórendszert.
