Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 10 (86. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
1306 gondoljunk bele: ha igaz is lehet a fenti kijelentés az adott pillanatban, akkor sem vesz i figyelembe, hogy az emberi élet nem a lapzártáig tart. A gyereknevelés nem áldozat, hanem beruházás a jövőbe, s a tisztelt újságíró feltehetően még sokáig akar élni, így neki fizetnek majd társadalombiztosítási járulékot a ma felnövő gyerekek, hogy nyugd íját megkaphassa, és idős korában is hozzájusson az egészségügyi ellátáshoz. (Dr. Kávássy Sándor: Úgy van! - Szalay Gábor: Nem ez volt a lényeg, hanem hogy hozzátette: liberális újságíró!) Arról már nem is beszélve, hogy aki ma nem születik meg, abból holn ap nem lehet újságolvasó. Aki ennyire csak magának és a mának él, az elfelejti, hogy az ember társas lény, társadalomban él, fennmaradásának feltétele az egymást követő generációk sora, akik egymás iránt felelősséggel tartoznak. A Magyar Demokrata Fórum ké pviselőcsoportja természetesen támogatja az említett költségvetési prioritásokat, erre tekintettel az adó- és járuléktörvénycsomag egészével is egyetértünk. Ha ennek ellenére módosító javaslatokat teszünk az adótörvényekhez, annak az az oka, hogy legalább további egy prioritást szeretnénk megjeleníteni a jövő évi költségvetésben. Szeretnénk nagyobb támogatást teremteni az egészségügy számára. (10.50) Az ehhez szükséges forrást hivatott biztosítani módosító javaslatunk az adótörvények vitájában. Az egészsé gügy helyzete Magyarországon és az ország lakosságának katasztrofális egészségi állapota mindenképpen halaszthatatlanná teszi ezt. Az elmúlt években olyan arányú költségkivonás történt az egészségügyből, hogy az mára az egészségügyi rendszer működőképesség ét fenyegeti. Nem lehet továbbra is csak az egészségügyi dolgozók áldozatvállalására, hivatásszeretetére számítani, mert egyre többen adják fel reményeiket, veszítik el
