Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 9 (85. szám) - A gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény, valamint a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP):
1198 Röviden ezek voltak az előnyök és a hátrányok, de a törvénymódosító javaslatnak van egy másik fele is, amely abban foglalható össze, hogy a bányajáradék mértékét a földgáz esetében 50 százalékkal megemeljük, 12 százalékról 18 százalékra. Az importár alapú gázárképzés, valamint a bányajáradék emelésének szándéka a kormányzat részéről számomra érthető, ugyanakkor a még megbecsült, valóban alacsony inflációgerjesztő hatás és a kismértékű gázáremelkedé s is azt mondatja velem, hogy ebből az éves szinten várható 4 milliárd forint költségvetési többletből vissza kellene csorgatni valamennyit az arra rászorulóknak. A most tárgyalt törvénymódosítás elég kevés szakaszt nyit meg a hivatkozott törvényekben, ami hez értelemszerűen nem lehet módosító javaslatot hozzákapcsolni, ezért majd a költségvetés tárgyalásakor kell megtalálnunk annak a részbeni kompenzációnak a módját, amelyet az imént említettem. Szeretnék pár szót ejteni a gázszolgáltató vállalatokról, miut án a lakossággal és az ipari fogyasztók egy részével ők állnak szerződéses viszonyban. A gazdasági bizottság ülésén egy gázszolgáltató vállalat vezérigazgatója szájából elhangzott az a részemről is osztott vélemény, miszerint az amúgy senkinek sem örömül s zolgáló áremelkedés hatása a fogyasztókon túl természetesen náluk fog lecsapódni. Gondolok itt a lakossággal való kapcsolatok esetleg kedvezőtlen irányú megváltozására. Különben ezek a cégek is nemcsak technológiájukat korszerűsítik folyamatosan, "gázosítj ák" a településeket, egyre több fogyasztót kötnek be a gázhálózatba, hanem munkavállalóik létszámát is drasztikusan csökkentették. Az előbbi társaságnál maradva az 1600 főből mára már mintegy 600 fő maradt csak.
