Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 9 (85. szám) - A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1172 Tehá t a gondom igazán az - azt hiszem, ebből már világos , hogy a benyújtott törvényjavaslat nem szabályoz, nem köti meg a kormány kezét; márpedig egy törvénynek az a feladata, hogy megkösse a kormány kezét, hogy mire adhat pénzt és mire nem, milyen kondíciók között. A kisvállalkozók persze örülnek, legalábbis első ránézésre, ha a kormány, ha úgy tetszik, korlátlan felhatalmazást kap, hogy költségvetési pénzeket adjon különböző formában a kisvállalkozóknak; nekünk, országgyűlési képviselőknek azonban amellett, hogy örülünk annak, ha a kormány támogatja a kis- és középvállalkozókat, van egy másik szempontunk is: nevezetesen az, hogy mi az adófizetők pénzének őrei is vagyunk. Tehát nekünk az lenne a dolgunk, hogy a törvényjavaslatban szereplőknél szigorúbb kritér iumokat szabjunk arra, hogy mire indokolt és szabad adni pénzt, és mire és milyen formák között nem szabad. Nekünk ez is a dolgunk. A mindenkori kormány azt gondolja, hogy neki az a jó, ha teljesen szabad keze van, és az Országgyűlés feladata az, hogy ezt a szabadságot egy kicsit korlátozza; mert ugye egyfelől az a cél, hogy jusson pénz jó, remélhetőleg sikeres kisvállalkozásokra, de másfelől az is cél, hogy ne költsenek pénzt olyan vállalkozásokra, amelyek nagy valószínűséggel nem lesznek jók, sikeresek, é s a közpénz elvész. Ez az, ami hiányzik ebből a javaslatból, valamivel ebben a tekintetben kellene gazdagítani ezt a törvényjavaslatot ahhoz, hogy ne csak a kis- és középvállalkozások támogatásáról szóljon, hanem valójában törvény is legyen. Azt én most ne m tudom rögtönözni, hogy milyen megoldásokat kellene ebbe beletenni, de gondoljuk csak végig, hogy mondjuk, a közbeszerzési törvény milyen rigorózus szabályrendet tartalmaz arra nézve, hogy hogyan szabad állami megrendeléseket elosztani, vagy a privatizáci ós törvény milyen
