Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 9 (85. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egye törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
1040 A kérdés része az is, hogy meddig marad még ez a perverz nemzetközi eladósodás tabu Magyarországon - ismétlem: tabu Magyarországon. Miért ez a kicsavart szemérmesség részünkről? Féltjük hitelképessé günk besorolását? De akkor nem használhatnánk Lengyelország példáját és más országok példáját? Nem szükséges nekünk kitalálni a spanyolviaszt, más országok ezzel a témával szembenéztek, és többkevesebb sikerrel, majdnem minden esetben több sikerrel jártak , mint Magyarország, az a Magyarország, amelyik olyan jelentősen járult hozzá az elmúlt 1015 évben a világ stabilizálódásához. Stabilizálódás, a vasfüggöny ködbemenése, az atomháború közvetlen veszélyének feloldása, mert a szuperhatalom, a Szovjetunió cső dbe ment - és így tovább, mondatnánk az érdemeinket. Nem dicsekvésről van szó, hanem arról, hogy Magyarország talán megérdemli... - azt hiszem, nem kell feltételes mondatban használnunk. Az a nyugati világ, ahonnan a kölcsön annak idején jött Magyarországr a, talán azért is, hogy segítse feloldani annak a kommunista világnak a merevségeit, az a költség, beruházások, kölcsönök úgy is tekinthetők a nyugati világ részéről, mint egyfajta befektetés. Igen sikeres befektetés részükről 102030 évvel ezelőtt, mert valóban szétoldódtak annak a merev világnak az alapjai. Magyarország nem kapott a Marshalltervből, mert amikor 1947ben - én itt voltam ebben az Országgyűlésben - felajánlotta ezt nekünk a nyugati világ, a magyar kormány ezt elutasította; már úgy értettem , hogy Rákosi Mátyás elutasította a végtelen bölcsességével. Most azonban Magyarország sokkal kedvezőbb helyzetben van, és valahogyan mégse kerül abba a helyzetbe, hogy ajánlanának kölcsönt nekünk. Sőt, magunk is olyan szemérmesek vagyunk, hogy nem is tart juk ildomosnak beszélni róla.
