Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 21 (80. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VASTAGH PÁL (MSZP):
93 emberek valamilyen feloldás lehetőségét kapták meg problémáik, sokszor kilátástalannak tűnő problémáik megoldásában. Az ügyek csoportosítása is árulkodik közállapotainkról, és csak egyet szeretnék kiemelni most ebből, bizonyos értelemben jellemzőként, azt, hogy az önök statisztikája szerint a beérkező panaszok 13 százaléka a büntetőeljárással foglalkozik, pontosabban a büntetőeljárás nyomozati szakával. Ezt a tényt én egy más összefüggésben is szeretném értékelni, és f elhívni a törvényalkotás és a kormány figyelmét arra, hogy lassanlassan kaotikus helyzet alakul ki a büntetőeljárás terén, és az újabb elképzelések, amelyek még egy későbbi időpontban kívánják hatályba léptetni a múlt év márciusában elfogadott új büntetőe ljárási kódexet, ezt a helyzetet tovább ronthatják. Ugyanis az új büntetőeljárási kódex egyik alapkategóriája vagy alapfilozófiája az volt, hogy éppen a nyomozati szakaszban kell az ügyészség szerepét megerősíteni, amivel kapcsolatosan egyébként a panaszok önökhöz érkeznek, és ezzel is szűkíteni lehet azokat a visszaéléseket vagy visszásságokat, amelyek a nyomozati szakaszban ma még ezek szerint meglehetősen szép számmal tapasztalhatók. De hasonló a megállapításuk a lefoglalással kapcsolatban, az iratbeteki ntéssel kapcsolatban. Tehát az a véleményünk, hogy a büntetőeljárás normáinak áttekinthetősége és követhetősége a jogalkalmazók szempontjából is fontos követelménye a jogbiztonságnak, és ebből a szempontból kiindulva kell dönteni arról, hogy mikor milyen r észét és hogyan kívánják hatályba léptetni a már elfogadott büntetőeljárási kódexnek. Hasonlóképpen érdekes és tanulságos volt számomra, hogy az önök vizsgálódásaiban nagyon sarkalatos irányt és markáns irányvonalat jelentett két olyan társadalmi csoport h elyzetének elemzése, mint a fegyveres és rendvédelmi szerveknél dolgozók és a gyermekek helyzete, a velük kapcsolatos visszásságok. Mindkét társadalmi csoport helyzeténél fogva potenciális alanya a visszásságoknak és adott esetben a visszaéléseknek, hiszen az első esetben a szigorúan hierarchizált viszonyok látszólag stabilak, de lehetőséget teremtenek éppen arra, hogy az emberi jogok érvényesülése terén visszásságok forduljanak elő nagyobb számban. A gyermekek is társadalmi helyzetüknél fogva válhatnak ily en visszásságok alanyaivá, és éppen ezért üdvözölendő az, hogy önök erre a két társadalmi csoportra az átlagosnál is nagyobb figyelmet fordítottak. Személyesen is nagyra értékelem mindazt, amit a büntetésvégrehajtás vizsgálata során a büntetésvégrehajtás személyi állományának helyzetével kapcsolatban önök megállapítottak. Új eleme munkájuknak - és az a véleményem, hogy ez az intézmény meggyökeresedésének egyik legbiztosabb jele - az a tény, hogy 1998 már nagyon sokat hozott a tekintetben, hogy munkájukon keresztül a tevékenységük dogmatikai, elméleti alapjai stabilizálódtak, világosabbá váltak, megszilárdultak, és ez nemcsak az ombudsmani intézmény számára fontos fejlemény, hanem a jogbiztonság egésze szempontjából, a jogalkalmazók szempontjából is kiemelk edő jelentőségű, hiszen az állampolgári jogok biztosára is vonatkozik a jogbiztonság követelménye, neki is kiszámíthatónak kell lenni, és ez a jogalkalmazók számára fontos eligazítási pontot jelent. Annak idején a törvényalkotó meglehetősen tágan fogalmazo tt, amikor az alkotmányos visszásságot írta körül, és utalt arra a törvény indokolásában, hogy ennek részletes kimunkálása majd önökre, az önök gyakorlatára vár, és ez a gyakorlat, úgy látszik, nagyon jó irányban fejlődik, és elsősorban a diszkrecionális j ogkörben hozott hatósági határozatok megítélése szempontjából hozott nagyon fontos pilléreket és szempontokat. Azokat az alkotmányos követelményeket vagy korlátokat sikerült pontosan meghatározniuk, amelyek jelentős hozzájárulást adnak a jogállam egész műk ödési rendjéhez és működési gyakorlatához. Ez már egy olyan fontos elméleti hozzájárulása az intézménynek a jogállami fejlődésünkhöz, amely nyilvánvalóan az intézmény meggyökeresedésének és egyre tökéletesebb működésének a jele. Szeretnék én is szó lni néhány mondatot az ajánlásokról. Szinte mindenkinél a mai hozzászólások kötelező kelléke volt az erőszakos bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről szóló ajánlás sorsa, amely most már másodszor szerepel az ajánlások között. A helyzet számomra egy k icsit érthetetlen, mert az erre vonatkozó törvényjavaslat normaszövegét hagytuk ott a kormányváltáskor
