Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 22 (81. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter:
338 ügyekbe, mint a Tr ixibotrány vagy legutóbb a Lockheedlevél, amikor újraindította a médiaháborút, amikor hozzálátott a parlament megcsonkításához, a parlamenti működés korlátozásához. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Nem igaz!) Valójában egy folyamatos belpolitikai hid egháború vette kezdetét már tavaly ősszel, az folytatódik mindmáig, és bizony az ilyesfajta belpolitikai hidegháborút az MDFkormány idején sem szerették a magyar választók, s nem szeretik most sem (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Azt is ti csináltátok!) . És mint a Napi Magyarország legutóbbi számából megtudhattuk, a Fidesz és a kormánypártok együttes népszerűsége bizony elkezdett csökkenni, s e szerint a közvéleménykutatás szerint ma már kétszer annyian gondolják azt, hogy a HornKunczekormány volt a j obb, mint ahányan azt gondolják, hogy a mostani kormány jobb - ez pedig nagy teljesítmény! Szóval, a Fidesz a maga számára veszített el egy olyan esélyt, amiért, hogy úgy mondjam, irigyeltem egy évvel ezelőtt, s amely esély meglett volna a Fidesz vezette k ormánykoalíció számára, de ezzel a belpolitikai hidegháborúval, úgy tűnik, elvesztették ezt az esélyt. De azzal, hogy... (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nehogy már sajnáljál bennünket!) Nem a Fideszt sajnálom elsősorban, hanem az egé sz magyar politikai életet sajnálom, mert azzal, hogy a magyar politika, illetőleg normális politikai vita - aminek a lehetősége meglett volna - valójában egy folyamatos botránykrónikává változott (Közbeszólás a Független Kisgazdapárt padsoraiból: Ti csiná ljátok!) , ezzel... ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megkérem képviselőtársaimat, hogy hallgassák a képviselő urat! BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm, elnök asszony, nem zavar, szeretem a dialógust. Ezzel bizony az egész magyar demokrácia, az egé sz magyar közélet számára veszett el egy esély, amely a tavalyi választások és a Fidesz választási sikere révén meglett volna. Őszintén sajnálom, hogy eljátszották! Kár! És a maradék néhány másodpercben, mint a ciklus utolsó SZDSZes felszólalója, engedjék meg, elnök asszony, miniszter urak, képviselőtársaim, a rádió munkatársai és a rádióhallgatók, hogy valamennyiük számára kellemes nyári pihenést kívánjak! Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Torgyán József minis zter úr kíván reagálni az elhangzottakra. Miniszter úr, öt perc időtartamban van lehetősége a reagálásra. Öné a szó. DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter : Köszönöm, elnök asszony. Igen tisztelt Bauer Képviselő Úr! Tisztelt Képvi selőtársaim! Mindenekelőtt hadd köszönjem meg a jókívánságait, de ismét kénytelen vagyok észrevételezni a jegyzőkönyv számára, nehogy valaki udvariatlansággal vádoljon engem azért, hogy az MSZP képviselőit és az SZDSZ további képviselőit nem üdvözlöm. A te ljes ellenzéket ön egyedül képviseli, míg a kormányoldalon két minisztert és számos, meghatározó képviselőt látok. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) Azt hiszem, ezt azért a történelmi tény miatt is rögzítenem kell. De időközben önmagamat is helyesbíte nem kell, mert itt van a harmadik miniszter is, mégpedig Boros miniszter úr, aki a hátam mögé ült időközben, s onnan figyelte Bauer képviselő úr felszólalását. Úgy gondolom, ebből is látható, hogy mi a különbség az önök által végzett munka és a mi munkánk között, hiszen egyáltalán az, hogy ilyen késői órákban kell szólnunk, olyan ellenzéki obstrukciós politikának a következménye, ami a megítélésem szerint messze túlnő az obstrukció határain. Hiszen az alkotmány meghatározása értelmében az országgyűlési képv iselőknek nemcsak joguk, hanem kötelezettségük is az, hogy az Országgyűlés munkájában aktívan vegyenek részt. Az pedig, hogy önök jelen vannak, de még a szavazógombot sem hajlandók megnyomni, hogy megbénítsák a Ház munkáját, sajnálatos módon az önök parlam enti gyakorlatává vált. Vagy az, hogy
