Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 22 (81. szám) - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. ZONGOR GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAJOR TIBOR (MSZP):
310 megyehatárokban gondolkodunk, az a kísérlet, amit itt sugalltak, hogy majd felváltva legyen a régióköz pont, teljesen lehetetlen dolog. Az is biztos, hogy valamilyen oknál fogva állandó régióközpont létre fog jönni, ha másért nem, akkor azért, mert a törvénytervezet 16. §ának 5. pontja azt mondja, hogy a regionális fejlesztési tanács székhelyét az alapszab állyal együtt kell elfogadni. Ha nincs megegyezés, akkor majd a kormány dönt. Tehát vagy megegyeztek vagy nem. Ami jelenleg történik, hogy három megyéből egy régiót akarnak csinálni, véleményem szerint egy olyan kísérlet, mikor három magyaros almás rétesbő l valaki francia krémest akar csinálni. Ez a kettő nem fog összejönni, mert alapvető kérdés, akármilyen változás történik ebben az országban, közigazgatásilag mi lesz a megyével. A parlamenti pártok egy jelentős része csak megyében gondolkodik, egy másik j elentős része pedig teljes egészében elutasítja magát a megyét. A megyék politikai, adminisztratív hatalmukat II. József óta kőkeményen és eredményesen védik. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a megyehatárt hol fogják kijelölni, teljesen mindegy, hogy megyének vagy régiónak hívom, a legfontosabb az, milyen döntési, elosztási, ellenőrzési funkciókkal rendelkezik majd a megye és majdan a régió. Az államilag jóváhagyott pénzügyi támogatás hogyan, milyen úton jut el a felhasználóig, a települési önkorm ányzatig? A megye ugyanúgy, mint az ország egésze, fejlettebb és elmaradottabb települési önkormányzatokra, kistérségekre bontható. Ezért változtatni kell hosszú távon a fejlett megye és az elmaradott megye fogalmán, mert fejlett megyében is lehet az orszá gos átlagnál elmaradottabb térség és fordítva. Az állam feladata a területfejlesztés körében, hogy az országosan elfogadott politikai szempontok, a gazdasági feltételek alapján meghatározott módon kompenzálja a kistérségi különbözőségekből és lehetőségekbő l adódó feszültséget. A megyének ugyanez lenne a feladata, demokratikusan működő megyei közigazgatás esetén ezt csak a kistérségekkel megkötött konszenzus alapján lehetne megoldani. Azt azonban, hogy az érdekegyeztetésben kik vegyenek részt, a helyi sajáto sságok alapján kell részben meghatározni. Helyi sajátosság lehet a történelmi különállóság, ipari hagyományok, formája lehet önkéntes társulás, kényszertársulás, a földrajzi kiterjedése a magyar sajátosság alapján a formájától függ, a statisztikai körzet p éldául azonos a volt járással. Amennyiben a tartalom az elsődleges, akkor önkéntes társulásról van szó, amennyiben a forma az elsődleges, úgy az önkéntesség, öntevékenység elsikkad, a működést pillanatnyi érdekérvényesítés határozza meg, ezzel együtt jár a z urambátyám kijárós viszony. Alapvető kérdés, hogy mi a vidékfejlesztés vagy területfejlesztés első lépcsőfoka, az összes többi felvetésre adott válasznak ez az alapja. Ha törvény jelöli ki, hogy kik kötelesek együttműködni, annak az lesz a vége, hogy a v idékfejlesztésben részt vevőknek az első találkozóhelyét a politika határozza meg. Ez azt is jelenti, hogy az ez alatti szint elsikkad, nincs jelentősége, nem a helyi érdekekhez fog viszonyulni, hanem ahhoz a személyhez, akit törvényileg erre kijelöltek, é s a törvényben kijelölt formában képviseli a törvényileg meghatározott döntési helyzetben magát a kormányt. Magyarán, egy ember fog ebben az egész elosztási rendszerben diktálni. Nézzük meg, hogy a megyén belül hogy zajlik le ez a folyamat! Az adott megye fejlesztési tanácsa elkészíti a megye fejlesztési tervét, ez azonban nem az önkormányzati és kistérségi tervek koordinálása, mert vagy nincsenek ilyen tervek vagy ha vannak, nem egyeznek mások elképzeléseivel, mondjuk avval, aki a megyei fejlesztési tervet csinálta. Ezt követően a terv bekerül a kormányülésre, onnan az országos fejlesztési tanácshoz, onnan a regionális fejlesztési tanácshoz, majd visszatér a megyéhez. A kormányülésre a minisztériumi apparátus véleményezi majd a fejlesztési tervet, mégpedig személyileg azok, akik részt vettek az országos regionális és megyei fejlesztési tanács testületében, hiszen ez a törvénytervezet ezt írja elő. Ugyanakkor a megyei fejlesztési tanács elnökei vesznek részt a regionális és az Országos Területfejlesztési Taná cs munkájában, vagyis a megyei tervek, fejlesztési terv elkészítése során majd a készítők saját magukkal fognak egyeztetni. Saját magukkal megvitatják, és majd saját maguk el is fogadják. A folyamat tökéletes, csak az önkormányzatok és a kistérségek maradn ak ki belőle.
