Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 21 (80. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
24 Svédországban a ' 40es években vezettek be családi ellátásokat. Ezeknek a születésszámra gyakorolt hatása azonban csak hosszú évek múlva jelentkezett, és nem a jövedelemtranszferekkel, hanem a második világháború utáni gazdasági fejlődéssel, a társadalombiztosítás kiteljes ítésével, a növekvő foglalkoztatással magyarázható; egyszóval azzal, hogy az emberek, a családok biztonságérzete javult, és nem közvetlenül az ellátásokkal függött össze. Szakértők ma is szkeptikusak abban a tekintetben, hogy ezekkel az ellátásokkal valóba n milyen hatást lehet gyakorolni a születésszámra. Úgy gondolom tehát, hogy a demográfiai várakozásokban van valami naivitás, amikor tisztelt képviselőtársaim a kormánypárti oldalon azt mondják, hogy ettől az új rendszertől a harmadik, negyedik gyermek meg születését várják. De az a kérdés, hogy megszületike az első és a második gyerek, és azt gondolom, hogy ennek az ösztönzése lényegesebb lenne. A második kérdéskör, amit szeretnék kiemelni az általános indoklás alapján: az előttünk levő tervezet azoknál a családoknál kívánja ösztönözni a gyermekvállalást, ahol a gyermekvállalás miatt jelentősebb jövedelemkieséssel kell számolni. Nos, hadd mondjam el, hogy ebben az érvelésben van egy csapda, és ezt nem tartom tisztességesnek. Ugyanis minden család számára sa ját jövedelmének kiesése a jelentős, képviselőtársaim, ezért összemérni őket roppan igazságtalan és kissé demagóg! Mert abban, hogy az egyiknél 30 ezer forint, a másiknál 50 ezer forint a jövedelemkiesés, a végeredményt tekintve azt hiszem, nincs különbség . És azok a családok, ahol a gyermekvállalás az anya oldalán nem jár jövedelemkieséssel, szóba sem kerülnek. Harmadszor: már szó esett arról, hogy keresetarányos pótlást szorgalmaz ez a tervezet, két korlátozó feltétellel. Az egyik, hogy a kereset 70 száza lékáig terjedhet, a másik, hogy nem haladhatja meg a mindenkori bérminimum kétszeresének összegét. A keresetarányos pótlás kérdésénél fölvetődik - és ezt maga az általános indoklás is tartalmazza , hogy a közpénzekből finanszírozott ellátás a kiemelkedően magas jövedelmeket teljeskörűen nem helyettesítheti. Az alacsony keresetűeknél tehát alig nyújt valamivel többet, mint a gyes, a kiemelkedően magas jövedelműeknél pedig nem érzékelhető ez a jövedelempótló szerep. A tervezet szerinti megoldás, mely szerint a gyed egészségbiztosítási ellátás, de a költségvetés fogja finanszírozni, csak formailag kerüli ki azt az alkotmányellenességet, mely szerint közadókból finanszírozott szociális ellátásoknál ilyen különbségtétel nem megengedett. Véleményem szerint ez a f ormai trükk nem oldja fel ezt az alkotmányossági zavart, ráadásul további formai kellékekre a tervezet már nem is igazán fordít figyelmet. Például még látszólag sem teremtik meg járulékemeléssel a fedezetet. Súlyosan megterhelik az egészségbiztosítást olya n szolidaritási elemekkel, melyeknek szintén nincs fedezetük. Példaként említhető az egészségbiztosítási járulék és az egészségügyi hozzájárulás megfizetésének elhagyása. Ezt a két tételt a költségvetés nem téríti meg. A minimálbérhez való igazítás is aggá lyosnak mutatkozik, hiszen ebben az évben még mindig nem jött létre a megállapodás, és nem tudni, hogy a következő évben milyen szintre áll be. Vagyis az ellátás tényleges mértékét nem lehet megállapítani. A számítások az előző évben kialkudott 22 500 fori ntos összeghez igazodnak. Ebből tehát az is következik, hogy bizony ez a tervezet a tényleges költségvetési kihatásokat nem tudja bemutatni, és nem tudja kezelni. Mindezekből adódóan úgy gondolom, hogy a törvénytervezet társadalmi igazságossága erő sen megkérdőjelezhető, és a munkaerőpiaci helyzet ismeretében arra nyomatékosan rá kell mutatni, hogy a munka vállalása vagyis a feltételként szabott biztosítási idő megszerzése a '90 előtti időszakkal ellentétben nem elsősorban egyéni elhatározás kérdése . Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, nem az a baj, hogy 36 milliárd forintot a családoknak kíván juttatni a javaslat, mert ez a családoknál valóban jó befektetés. A baj, képviselőtársaim, az
