Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 22 (81. szám) - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ):
184 körzetközpontok finanszírozását a területfejlesztésben akár normatív formában felté tlenül meg kell céloznunk. Értem tehát ez alatt azt, hogy feladataikat sikeresen - az önkéntességen túl - úgy tudják a jövőben igazán tisztán és megkövetelhetően ellátni, ha és amennyiben állami központi forrást is kapnak ehhez a feladathoz. Egyes önkormán yzatok ezt szívből felvállalják, bár szellemi és anyagi energiájuk alig támasztja ezt alá, mások, akiknek az anyagi és egyéb lehetőségeik adottak, nem vállalják fel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , és szigetként működnek, mint városok. (Az elnök ismét csenget.) Azt gondolom, hogy a településeknek ezt fel kell vállalniuk, mi pedig támogassuk jövőbeni forrásokkal. Köszönöm. (Taps az FKGP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik Kóródi Mária képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Őt követi majd Szászfalvi László képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő asszony, öné a szó. DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök as szony. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Miniszter Úr! A miniszteri expozéban és a korábbi kormánypárti képviselői felszólalásokban elhangzott gondolatokból egyetleneggyel mindenképpen és messzemenően egyetértünk. Ez pedig az, hogy az európai uniós követelményeknek megfelelően módosítani kell az 1996os területfejlesztési törvényt. (11.10) Az az Európa, ahová csatlakozni kívánunk, egyre inkább az erős régiók demokratikus közössége. Magyarország jövője szempontjából tehát kulcsfontosságú törvényről va n szó, egy olyan törvényről, amelynek nemcsak azt kell megmondani, hogy hol lesznek a régiók, a fejlesztési térségek határai, ennél a következményei sokkal mélyrehatóbbak. Ez a törvény ugyanis a jövő évezred elejétől meghatározza a Magyarországon élők mind ennapjait. Meghatározza, hogy miként fejlődik közvetlen és tágabb lakókörnyezetünk, meghatározza, hogy mit építhetünk adóinkból, mit építhetünk az adóinkból az otthonunk és munkahelyünk közelében. És ez a törvény határozza meg azt is, hogy ki dönt minderrő l, és hogy mennyire érvényesül ezekben a döntésekben a polgárok, az emberek akarata. Az országnak ezért évtizedekre szóló jól működő, a demokratikus államberendezkedéshez igazodó területfejlesztési törvényre van szüksége. A kormány által kidolgozott javasl at nem ilyen. Nem előreviszi, az Európai Unió rendszeréhez hasonlítja Magyarországot, hanem a rendszerváltás előtti időkhöz vezeti vissza. A kormány javaslata ugyanis nem épít a rendszerváltás egyik legnagyobb vívmányára, a szuverén települési önkormányzat i rendszerre. Valójában ez a javaslat csak arra koncentrál, hogy a forrásokat a kormányzat csak a maga elképzelései szerint oszthassa újra. Nem azt szabályozza, hogy a központi erőforrások meghatározott célú rendelkezésre bocsátásával miként ösztönözhető, szervezhető, menedzselhető a regionális érdekek megfogalmazása, a közös programok kidolgozása és végrehajtása, hanem csak arra törekszik, hogy a régiós tanácsokat a központi hatalmi akarat egyszerű végrehajtójává devalválja. A magyar rendszerváltás megkérd őjelezhetetlen eredménye és legnagyobb sikere a független és demokratikus önkormányzati rendszer. Az ország lakosainak nagy része elégedettebb saját választott önkormányzati testületével, mint a mindenkori kormány működésével. Egy önkormányzat akkor lesz s ikeres, ha a helyi érdekeket képviseli, nem pedig a kormányzati akaratot. Ez különbözteti meg a demokratikus önkormányzatiságot a tanácsrendszertől, és ez teremt egyensúlyt az ország életében. A magyar kormány, a mostani magyar kormány azonban fél a szuver én önkormányzatoktól, ezért olyan törvényt akar alkotni, amely a régiókat nem az önkormányzatok összefogásán alapuló, alulról építkező területi szervként képzeli el, hanem az önkormányzatok jogait erősen korlátozó mintegy helytartóságokként. A törvényjavas lat a térségi tanácsok létrehozását felülről lefelé tervezi, teljesen