Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 22 (81. szám) - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
172 regionális programok és a rendelkezésükre bocsátott források felhasználására, valamint székhelyét tekintve a régiófejlesztési tanácsok konszenzusán alapuló munkaszervezet létreh ozatalára. Nagyon lényegesnek tartom, hogy a régiós beosztási viták - amelyek az utóbbi napok, hetek egyeztető, konszenzuskereső munkája révén örvendetesen már a fő célkitűzés irányába tolódtak el - a koncepciógyártást követően elsősorban a programozásra, a régió szereplői tevékenységének az összehangolására és a nemzeti fejlesztési program kialakítása irányába tolódjanak el. A fejlesztési tanácsok összetételében a kormányzati oldal és az önkormányzati oldal arányos szereplését tűztük magunk elé. Tisztelt H áz! Hozzászólásomban szeretnék arról beszélni, hogy melyek azok az alapelvek, amelyeknek a további munkánkban is érvényesülniük kell. Ezek közül néhányat már megemlítettem, amelyeket kiemelten fontosnak tartok, mint a programozás, az addicionalitás, azaz a hozzájárulás a költségvetés által nem finanszírozott közvetlen fejlesztésekhez, a saját forrásból kezdeményezett, de abból nem teljesen fedezhető beruházásokhoz, hogy a helyi célok találkozzanak a központi törekvésekkel, amelyeket várhatóan továbbra is a parlament fog meghatározni. Ennek az elvnek az érvényesítési eszköze a pályázati rendszer, amelynek egyik tartópillére mind a helyi, mind a megyei, mind a regionális addicionális, hozzájárulási képességek, helyi erő felmutatása és koordinálása. Jó tapaszta latokat szereztünk a kísérletinek mondott Pharerégiókban, ahol megkétszerezni, megháromszorozni lehetett a decentralizált forrásokat, és mind a turizmusban, a kistérségi fejlesztésekben, a kis- és közepes vállalkozások támogatásában jó eredmények születte k a délalföldi, a déldunántúli és remélhetőleg a közeljövőben az északmagyarországi régiókban is. Nagyon lényegesnek tartom, hogy a programozásban Magyarország - mind a megyék, mind a régiók, mind pedig a minisztérium - előbbre jusson. A cél- és feladat meghatározásnak egyik legfontosabb eleme a program. Az egyes beruházásoknak a finanszírozási gyakorlatával szemben a programok megvalósítását fogja mind az Európai Unió, mind pedig a magyar törvényhozás támogatni. Fontos, hogy ezeket egy odavisszatervezés , tehát egy alulról és felülről építkező tervezés keretében a parlament a bizottságaival együtt figyelemmel kísérje, elkészüljenek és kellő időben bemutathatóak legyenek mind a parlament, mind az Európai Unió bizottságai számára. Az egyenletes elosztásnál a kedvezményezett kistérségek közötti elosztás helyett azt tartom megfelelőnek, hogy a program az egész térség szempontjából pozitív hatással járó, konkrét fejlesztéseket részesítse előnyben, enélkül nem lenne a területfejlesztés új rendszerének nagyon fon tos eszköze, a programozás nélkül a többcsatornás finanszírozás sem megvalósítható. Lényegesnek tartom azt is, hogy a szubszidiaritásról a törvény e vitaszakaszában is beszéljek, hiszen az a tapasztalatom az ország minden megyéjében és 124 városában járva, hogy a szubszidiaritást sokan sokféleképpen, néha önkényesen értelmezik. A szubszidiaritás elve és a szolidaritás elve az önkormányzatiságból is levezethető. Én most azt tartom lényegesnek, hogy a döntések decentralizációja, a döntések hatékonyságának növ elése mellett a területfejlesztés szereplői együttműködésének alapelveit is szervezzük és határozzuk meg, és a döntések mind helyi, lokális, regionális, mind országos szinten ott szülessenek meg, ahol erre a legtöbb információ és lehetőleg a források is re ndelkezésre állnak, illetve a többcsatornás finanszírozás esetében a program elkészítésénél és a pénzügyi terv kialakításánál minden szereplő tudomással bírjon arról, hogy melyek az ő döntési pozíciói, lehetőségei, és ez hogyan épül be egy országos és egy európai rendszerbe. A szubszidiaritás elvének érvényesítését nagyon lényegesnek tartom, nemcsak a törvény kialakítása során, hanem majd annak a továbbfejlesztése során is. Sokszor és sok alkalommal ellentétes vélemények hangzanak el a partnerség elvének a megvalósításáról. A törvény módosítása és továbbfejlesztése során arra kell törekednünk, hogy a partnerség elvét a mindenről gondoskodó állam elosztási rendszerének a továbbtartása helyett - amely változások megtörténtek a rendszerváltást követően - felerő sítsük, és mind a lokális, mind a regionális szinteken a partnerség elvét kielégítsük a helyi szereplők tevékenységének a
