Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 22 (81. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
168 DR. TU RIKOVÁCS BÉLA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. (Kuncze Gábor: Csak keményen, keményen!) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örömmel hallom, hogy még meg sem szólaltam, azonban a prominens bekiabálók máris igen jól érzik magukat. (Derültség az ellenzéki padsorokban. ) Az ellenzék egyik, prominensnek ugyan nem nevezhető - azonban botrányszakértőnek annál inkább - képviselője az eltelt időszakban olyasféle kijelentést bátorkodott tenni, hogy a parlament eltelt egyéves időszaka botrányok sorozata volt. Ő csak tudja, his zen ezeket a botrányokat megtervezik, ezeket a botrányokat megszerkesztik, patikamérlegen csepegtetik, és igyekeznek a közvéleménnyel elfogadtatni, a számukra még mindig nagyon készséges médián keresztül. Azonban a vevőkör egyre kisebb; mindannyian tapaszt alhatjuk, hogy az emberek túlnyomó többsége pontosan tisztában van azzal, hogy nem botránysorozatról, hanem folyamatos sárdobálásról van szó. Szeretném kijelenteni, hogy a Független Kisgazdapárt mindeddig nem vett részt, és a jövőben sem kíván részt venni ebben a sárdobálásban. Ezt tekintsék a saját belügyüknek azok, akik megszerkesztik, megtervezik, és a sárdobálást lefolytatják. (Dr. Géczi József Alajos közbeszólására:) Igen, a kenyér jó ötlet, erről majd szólni fogok. Mi tehát a magunk részéről úgy gondo ljuk, hogy azt kell tennünk, amiért minket a magyar vidék ide küldött. Nekünk azzal kell foglalkozni, amiért mi nemcsak ide jöttünk a parlamentbe, hanem amiért kormányzati szerepet is vállaltunk: a vidékkel, a magyar mezőgazdasággal. Igen tisztelt Képvisel őtársaim! Én azt gondolom, hogy az eltelt egy esztendő egyáltalán nem volt unalmas a földművelésügyi kormányzat szempontjából. Volt itt esemény annyi, amiről lehetett szólni, és szóltunk is. És ha észlelte is a napirend előtti felszólalásainknál a nagyközö nség, hogy nagyon gyakran, újra és újra visszatérünk egyegy témához, az tudatos volt, szándékos volt, mert úgy gondoljuk, hogy a magyar mezőgazdaság helyzete olyan, amiről újra és újra szólni kell itt, a tisztelt Házban. Valóban a válságok sorozata volt a z, ami megjelent a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium előtt, és amit kezelni kellett. A válságoknak ez a sorozata a mi nézetünk szerint jószerével a gazdaságban már programozott volt. Hiszen egy olyan, szerkezetileg rossz, támogatási rendszer ében teljes mértékben elavult mezőgazdaságot örökölt meg ez a minisztérium, amelynek a külpiacai beszűkültek, a belpiac az ismert változtatások miatt - nem utolsósorban a korábbi Bokroscsomag eredményeként - beszűkült, és a magyar mezőgazdaság túltermelés i válsággal kell megküzdjön. Ezt a válsághelyzetet kezelni kellett. A mi nézetünk szerint az általunk támogatott FVM a válsághelyzeteket az eltelt időszakban jól és helyesen kezelte. A válsághelyzetek kezelése mellett energiánknak kellett és kell legyen a jövőben is a jövő tervezésével és a jövő megalapozásával kapcsolatosan. A számos ágazatban mutatkozó túltermelési válság nem küzdhető le egyszerűen csak azzal, hogy a támogatási rendszeren változtatunk, és a támogatási rendszert ilyen vagy olyan módon vala kiknek a számára kedvezően módosítjuk. Szerkezeti változtatásokat kell végrehajtani! Ennek során az FVM - még ha volt is bizonyos ellenállás - bevezette a regisztráció intézményét, és ezzel megalapozta a jövőbeni szerkezetváltozásnak az alapjait. Hozzá kel l tennem, hogy nem tudunk eltekinteni azoktól a változtatásoktól, amelyek a valódi és az önkéntes alapon működő szövetkezetek létrehozására irányulnak. Ha a termelés még szervezett is lesz, az értékesítés területén mutatkozó zavarok csak úgy háríthatók el, ha ezek a szövetkezetek létrejönnek és erőteljesen működnek. Mi azt gondoljuk, tisztelt Ház, hogy sárdobálás helyett inkább az erők összefogására van szükség. Arra van szükség mindenképpen, hogy a mezőgazdaság jelenlegi rendkívüli nehéz helyzetéből közö sen keressük a kilábalás útját. Hogy az FVM ezért tett, azért tessenek egy pillanatra arra is gondolni, hogy amikor az a bizonyos sertésválság megkezdődött, nem azt mondtuk, hogy
