Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 21 (80. szám) - Az adatvédelmi biztos 1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
119 képviselői sem kérdezhetnek meg tőlünk akármit, és ránk van bízva, hogy válaszolunke nekik, vagy sem. Ebből a szempontból nagyon fontos mindaz, amit a jelentésből megtudunk, és ami a jelentés mögött áll az adatvédelmi biztosi hivatal tevékenységéről. Van azonban valami más, amihez a magyar polgár nagyon i s hozzászokott, nevezetesen: az állam, az állami intézmények információéhsége. Az állami intézmények akarnak mindenről tudni, ugyanakkor fenntartják maguknak a jogot arra, hogy maguk döntsék el, hogy a saját tevékenységükről mit kötnek a polgárok orrára, é s mit nem. Igaz, Homa képviselő úr, ehhez hozzászoktunk az elmúlt ötven évben és azelőtt is. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezen a téren is az állam információéhségét tekintve, és a polgároknak a közérdekű információhoz való hozzájutása tekintetében is az a datvédelmi biztos végzi a maga feladatát, és egyúttal tanítja a szabadságjogokat és a felelősséget mindenkinek, az állami hatóságoknak és a polgároknak is, és hogy ebben is többékevésbé haladunk előre. Az bontakozik ki számunkra az idei jelentésből és a t avalyi jelentésből, hogy miközben az adatvédelmi biztos elkötelezett harcosa annak az ügynek, amivel annak idején megbíztuk, nem fundamentalista ebben. Ez teszi a tevékenységét igazán hitelessé, tehát aki figyel, és aki szokott tőle kérdezni, azt tanulja m eg tőle - ezt tartom nagyon fontosnak , hogy az államnak joga van titkolózni, és az állami hatóságoknak joguk van ahhoz, hogy bizonyos adatokhoz igyekezzenek hozzáférni, mert a funkciójukhoz ez hozzátartozik. A másik oldalon viszont a polgárnak is joga, h ogy bizonyos adatait ne hozza az állam tudomására. Itt két jogos érdek ütközik. Elismerem, ismétlem részben azt, amit egy évvel ezelőtt ugyanebben a vitában elmondtam, de itt egy néhány perccel ezelőtti felszólalást hallgatva, úgy tűnik, nem lehet eleget i smételni, hogy itt jogos érdeke a rendőrségnek az, hogy nagyon sokat tudjon rólunk, mert az ő bűnüldözési tevékenységéhez ez kell. Jogos érdeke az adóhivatalnak, hogy a jövedelmeinkről sok mindent megtudjon. Ahhoz, hogy beszedje az adókat, ez szükséges. Ső t, továbbmegyek: jogos érdeke az egészségügyi hatóságoknak, hogy az egészségügyi állapotunkról bizonyos dolgokat megtudjanak, mert a járványok elleni harchoz ez kell. Csakhogy a másik érdek is jogos: az is jogos érdek, hogy az adóhivatal ne tudjon rólunk m indent, hogy a rendőrség se tudjon rólunk mindent, és az egészségügyi hatóságok se tudjanak rólunk mindent. Ebben az érdekösszeütközé sben kompromisszumokat kell keresni. Ennek a kompromisszumkeresésnek két szintje van. Az egyik az, amikor a törvényalkotásnál mi keressük meg a kompromisszumot. Például abban a kérdésben, hadd emlékeztessek egy olyan döntésre, amit még az előző kormánytöbb ség hozott meg, hogy az AIDSszűrés során a személyazonosságot be kelle jelenteni. Ez tipikusan egy olyan eset, amikor az egészségügyi érdek és a személyes autonómia ütközik egymással. Itt kétféle döntést lehet hozni, amelyben még az előző kormánytöbbségb en sem jutottunk teljes egyetértésre. Az a vita, ami például az adórendőrségről szóló törvénynél, például az úgynevezett szervezett bűnözés elleni törvényről folyt köztünk, ez a vita is ezeket a mindkét oldalon jogos érdekeket próbálja egyeztetni. Abban tu lajdonképpen nem látok kivetnivalót, hogy itt különböző álláspontjaink vannak. Az egy más kérdés, hogy a hatályos magyar alkotmány és az Alkotmánybíróság döntése is rögzítenek bizonyos kereteket, és az a további kérdés, hogy az, amire a mindenkori kormányt öbbség jut ezekben az ügyekben, összhangban vane a hatályos magyar alkotmánnyal. Ezt majd az Alkotmánybíróság fogja eldönteni. Van azonban olyan eset is, szemben az eddig felsorolt esetekkel, amikor szerintem mindkét oldalon vannak jogos, vagy azt mondhat nám, méltányolandó érdekek. Vannak bizony olyan esetek is, amikor a hatalmon lévők azt a lehetőségüket, hogy titokban tartsanak bizonyos információkat, oly módon használják, hogy amögött nem méltánylandó hatalmi önérdek húzódik meg. Bizony minden kormányná l találkozunk ilyen esetekkel. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az adatvédelmi biztos - függetlenül attól, hogy melyik kormány van hatalmon - a titkolózási jogokkal való mindennemű visszaélés ellen fellépjen, amikor ezt valaki kezdeményezi, vagy saját hatá skörében. Volt erre példa
