Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 22 (56. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. ZILAHI JÓZSEF (MDF):
1133 megemlékezzek az elmúlt tíz év három kormányáról, amely egyaránt elkötelezett volt abban, hogy országunk a NATOhoz csatlakozzon. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Or szággyűlés! Megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak válaszadásra. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy a hozzászólások egy irányba mutattak, csak az ügy súlya miatt érzem úgy, hogy talán második alkalommal is érdemes néhány szót mondanom még az előttünk fekvő kérdésről. (13.40) Ha megengedik, akkor a részkérdésekben mutatkozó véleménykülönbségekre most nem térek ki, azokat majd valahogy megoldjuk. A lényeg az, hogy a fő irányt tekintve - a hozzászólások legalá bbis ezt mutatták a számomra - egyetértés van közöttünk. Köszönöm ezeket a hozzászólásokat, amelyek a fő irányban való egyetértést fejezték ki. Arra szeretném kérni a parlament minden frakcióját, hogy ennek szellemében folytassák eddigi külpolitikájukat, é s támogassák a kormányt abban, hogy Magyarország a NATO megbecsült és tekintélyes tagja legyen. Magyarország eddig is volt már része szövetségi rendszernek, ilyen már előfordult velünk, de most lettünk valóban szövetségesei más népeknek, ezért jelentősége van annak, hogy a NATOtagság mögött, a méltó képviselet mögött csak egy kormány vagy pedig egy ennél szélesebb, teljes vagy majdnem teljes parlamenti akarat húzódik meg. Az eddigi támogatást, a kormány külpolitikája mögé helyezett támogatást tehát köszönö m, és szeretném, ha ez az együttműködés hazánk külpolitikai kérdéseiben a következő időkben is folytatódnék. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalá sra jelentkezett Zilahi József frakcióvezetőhelyettes úr, Magyar Demokrata Fórum. Megadom a szót. DR. ZILAHI JÓZSEF (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt tíz hónapban kicsiny országunk északkeleti régiója több ízben szerepelt a médiákban. A híranyagok szenzációját, valamennyit természeti erő okozta, katasztrofális helyzet képezte: tavaly júniusjúliusban a csapadékhiány okozta aszály miatt aggódtunk, novemberben jött az évszázad árvize, februárban megbénult az élet a hatalmas havazás miatt; napjainkban, amerre nézünk, víz borítja a földeket, egyes településeken a lakások falait nyaldossa. A SzabolcsSzatmárBereg megyei embernek, aki hozzá van szokva ahhoz, hogy napi megélhetéséért, a létfenntartásáért évszázadokon át jobban meg kellett küzdenie, mint a fejlettebb régiókban élőknek, ez már kimerítette erejét, tartalékait. Emberfeletti erővel küzdöttünk a novemberi árvíznél. Azt, hogy nem lett a víz martaléka több ezer család otthona, a jól felkészült vízügyi szakszolgálatnak köszönhetjük, amely éjt nappal lá téve irányította a gátakon a települések aprajátnagyját - így kerülhettük el azt, ami nem sikerült Európa más országaiban. Az árvíz miatt a kukoricagórék, a padlások, a pincék üresen maradtak, mert a terménybetakarítást a víz végezte el helyettünk. A n agy mennyiségű hó elolvadása után a megye 600 ezer hektáros területének több mint felét víz borítja, vagy olyannyira át van nedvesedve, hogy az őszi vetés tönkrement, a tavaszi vetés pedig nem végezhető el. A megye lakosságának létfenntartó jövedelmét a me zőgazdasági tevékenység adja, de nem takaríthatott be, nem tud vetni, az élet újrakezdéséhez nincsenek meg az alapvető feltételek. A településeket igazgató önkormányzatok a károk elhárítására hatalmas összegeket fordítottak, több helyen felélték az intézmé nyfenntartásra, a szociális alapra szánt pénzüket. A kárelhárításban segítségükre siető honvédségi nehézjárművek, a víz, a hó, a fagy tönkretették az egyébként is rossz
