Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - A Közbeszerzések Tanácsa 1997. január 1-je és december 31-e közötti időszakban végzett tevékenységéről, valamint a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól szóló beszámoló, valamint a Közbeszerzések Tanácsa 1997. é... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP):
90 terméket vagy akár az építési beruházást. Monopolhelyzetek alakultak ki, és kétségtelen, hog y azok a cégek és vállalatok, amelyek rá tudtak kapcsolódni a közbeszerzési láncra, hatalmas piacot szereztek, monopolhelyzetük volt, diktálók voltak, és ebben az esetben mindazok a cégek - egy nagyon jelentős személyi összefonódás is áll a háttérben , ak ik közelebb álltak a döntéshozatalhoz, nemegyszer politikai motivációktól vezérelve, előnyösebb helyzethez jutottak, mint azok a cégek, amely cégek kívül álltak ezen a láncon. Ebből következett például az ismert eset, amikor Debrecenben kellett megrendelni az oktatáshoz vagy az egyetemeknek a székeket és az iskolapadokat, és hónapokig kellett várni rá, hogy elszállítsák, mondjuk, Sopronba vagy más területre. Egyszerűen nem lehetett működtetni az intézményt, és nem lehetett megkerülni sem ezt a közbeszerzési kényszert. Tehát ez nem azt a célt szolgálta, amit a törvény előírt. Következett ez pont a monopolhelyzetből. Ez a monopolhelyzet mind a mai napig nem szűnt meg. Tehát majd amikor a törvény módosítására sor kerül, akkor nagyon erőteljesen fogjuk hangsúlyo zni ennek az összefonódásokra, korrupcióra, nemegyszer csúszópénzekre épülő monopolhelyzetnek a felszámolását és ennek szükségességét. Például, hogy még megemlítsem: a számítástechnika területén is időnként katasztrofális beszerzési lehetőségek voltak és v annak, és nem olyan minőségű vagy olyan alacsonyabb árú termékeket lehetett beszerezni, amelyre egyébként más cégek adtak volna ajánlatot, akik nem jutottak rá erre a közbeszerzési láncra. Ezért a kisvállalkozók, kis- és középvállalatok körét természetesen nagyobb mennyiségben kell bővíteni, ahol nemegyszer sokkal jobb ajánlatra van lehetőség. Említeni szeretném még azt is, hogy természetesen, ha egy ilyen helyzet alakult ki, akkor a közbeszerzésre kötelezett intézmények igyekeztek - ahogy lehetett - megker ülni is a közbeszerzés által előírt törvényi kereteket vagy lehetőségeket. Ennek számtalan sok ügyes formája volt, csak egyet említenék meg. Például létrehozott egy oktatási vagy akár egészségügyi intézmény egy kft.t, beszerző bt.t vagy esetleg alapítván yt. Akkor egy ügyes... - ezt nem részletezném, hogy hogyan, de lehetővé vált, hogy ezen keresztül sokkal kedvezőbb áron és minőségileg is jobb terméket és gyorsabban szerezzenek be, mégpedig kevesebb csúszópénzzel vagy kevesebb jutalékkal, vagy korrupciós pénzzel. Tehát ebből adódóan számtalan sok jó kezdeményezés ellenére olyan diszfunkció vagy visszaélés jelent meg, ami ezt a törvényt nem emeli az európai minták felső szintjére. Úgyszintén jómagunk is nehezményezzük vagy legalábbis nem értünk egyet azzal, hogy nyílt szerződések vagy lehetőségek köre mellett a tárgyalásos rendszer, mégpedig a hirdetmény nélküli tárgyalásos rendszer 30 százalékot tesz ki a közbeszerzési körön belül. Ez magas - magam is nemzetközi szakirodalomra támaszkodva az olasz és franci a mintát nem tekinteném számunkra követendő példának. Nyílttá kell tenni, és a közpénzekkel történő bánásmódról bizony be kell számoltatni részben a közbeszerzéssel foglalkozó cégeket, illetve azokat az intézményeket is, amely intézmények közbeszerzésre kö telezettek, és ezt nem lehet megkerülni. Ha megnézzük például a közbeszerzési törvény 70. §át, ott majdnem tíz pontban foglalja össze azokat a kivételeket, ahol nem kell nyílttá tenni ezeket a tárgyalásokat, és ez már eleve sugallja a korrupció és a vissz aélés lehetőségét és veszélyét is. Ezért a nyílt tárgyalások és ezeknek a megjelentetett formája az, ami a közpénzzel történő bánásmódról számunkra is egy megfelelő információt adna. Ezért ezt az arányt véleményünk szerint 10 százalék alá kell leszorítani. Majd amikor a közbeszerzési törvény vitája lesz, erre külön is ki fogunk térni. Úgyszintén nem megfelelőnek tartjuk az ellenőrzést is, rengeteg mendemonda jár a közbeszerzések körüli visszaélésekről, és meg kell hogy mondjam, hogy pont erről a területről hallunk legkevesebb nyílt információt. Tehát ezt valamiféle olyan homály fedi, ahol az ellenőrzésről vagy bírósági eljárásokról, szankciókról szinte alig lehet információt olvasni. Tehát nem jelenik meg a közvélemény előtt, holott végül is a közvélemény el várná, hogy az általa befizetett közpénzekről nagyon tételesen nyilvántartást vezessenek és ezt vele közöljék, mert különben miért fizeti be a 68 százalékos adóját a költségvetés bevételi oldalára, amivel gyakorlatilag eltartja a költségvetést;
