Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 3 (53. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GLATTFELDER BÉLA (Fidesz):
860 emlékszünk arra, hogy ilyen gondolatok hangzottak volna el a bizottsági ülésen, mint amelyeket a képviselő úr mondott el. És sajnos az a helyzet, hogy ez az érzés nem véletlenül támadt bennem és néhány képviselőtársamban, ennek nagyon alapos oka lehetett, mégpedig valószínűleg az, hogy Zatykó János úgy volt a mezőgazdasági bizottság kisebbségi előadója most, hogy az általa idézett bizottsági ülésen nem vett részt, nem volt jelen. Az előttem fekvő bizottsági jegyzőkönyvből egyértelműen kiderül, hogy távollétében szavazási megbízást frakciótársán ak, Lakatos András úrnak adott, aki őt helyettesítette a bizottsági ülésen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Azt hiszem, ilyen esetben a jövőben szerencsésebb lenne az a megoldás, ha olyan képviselők adnák elő akár a többségi vagy a kisebbségi véleményt, akik jelen voltak a bizottság ülésén. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy ezek után rátérjek a törvényjavaslat lényegének tárgyalására. Sok gondolat hangzott el a bizottsági előadók részéről, akik különböző problémákra vártak megoldást ettől a t örvényjavaslattól, olyan problémákra, amelyek az elmúlt tíz évben halmozódtak fel, és most azt várják a képviselőtársaim, hogy ezeket mind egy csapásra oldjuk meg egyetlenegy törvényben; mint a birtokrendezés kérdése vagy a földtulajdonok elaprózódásának a kérdése, netalántán még a nemzeti földalap is rögtön és azonnal jöjjön létre. Azt hiszem, a törvényjavaslat teljesen világosan más kérdéssel akar foglalkozni, és nem vitatható, hogy most az ezekkel a kérdésekkel való foglalkozásnak van itt az ideje, és mo st ebben a törvényjavaslatban ezekre a kérdésekre, ezekre az ügyekre kell választ találnunk. Mindent a maga idején, "step by step", ahogy az angol mondja, egymás után kell a problémákat megoldani. Ennek a törvényjavaslatnak az a lényege, hogy a jövőben nem csak a termőföldtulajdont, hanem a termőföldhasználat valamennyi módját nyilvántartásokban kell majd rögzíteni. Ennek két célja van a mi megítélésünk szerint. Az egyik célja, amiről itt többen beszéltek, de én majd inkább beszédemnek a második részében fog ok szólni róla, hogy megítélésünk szerint a termőföldhasználat nyilvántartása megnehezíti a zsebszerződéseket, és rendkívül súlyos csapást mér azokra, akik eddig külföldi létükre a magyar törvényeket kijátszva illegális szerződéseket kötöttek a termőföldre spekulálva. A másik célja ennek a törvényjavaslatnak sokkal egyszerűbb, de talán éppen ugyanilyen fontos, azt is lehet mondani, hogy talán fontosabb is, mint az előző. Ez pedig az, hogy ha az Európai Unió tagjává válunk, akkor tudnunk kell, hogy ránk olya n támogatási rendszerek fognak majd vonatkozni, amelyeket csak akkor fognak tudni a magyar gazdák igénybe venni, ha belépésünkig a magyar állam kialakítja a termőföldhasználat nyilvántartását. Ha hiteles termőföldnyilvántartás nélkül lépünk be az Európai Unióba, akkor ez azzal a következménnyel járhat, hogy az EU tagjaként a magyar gazdák a fölvehető támogatások jelentős részéhez nem fognak hozzájutni. Tehát ennek a törvényjavaslatnak a célja az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar mezőgazdaság az eur ópai uniós tagságunknak ne vesztese, hanem nyertese lehessen, meg tudja szerezni mindazokat a támogatásokat, amelyeket az Európai Unióban majd jogszerűen nekünk megítélnek. Nem igaz tehát az az állítás, hogy elegendő csupán jól tárgyalni és kiharcolni mind enfajta támogatást és jogosultságot az Európai Unióval a csatlakozásokról folyó tárgyalásokon, hanem figyelembe kell vennünk azt is, hogy európai uniós tagságunkra fel kell készülni, és ennek a felkészülésnek az egyik eleme az, hogy ezt a termőföldhasznál ati nyilvántartást kialakítsuk, fölkészüljünk arra, hogy az Európai Unió tagjaként gazdáink a nekik egyébként járó támogatásokat a nyilvántartások alapján fel tudják venni. (15.50) Ha innen közelítjük meg a kérdést, akkor teljesen világos, hogy a nyilvánta rtás kialakítására fordítani kívánt pénz nem pénzkidobás, hanem befektetés a jövőbe, befektetés a majdani európai uniós tagságunkra, amely többszörösen, megítélésem szerint akár százszorosan is megtérülhet évenként is, tekintettel arra, hogy az Európai Uni óban a támogatások rendkívül nagy része a földhasználathoz kötődik. Ilyen módon tehát ennek a törvénynek a támogatása, elfogadása nélkül a magyar gazdákat rendkívül kellemetlen helyzetbe hoznánk európai uniós tagságunk idejére.