Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
9 1999re. Azt azért ne mondjuk, tisztelt miniszt erelnök úr, hogy soha ilyen nem volt még, hiszen '96 óta a költségvetés és a gazdaság tartalékai a megalapozott tervezésből fakadtak és abból, hogy rendre túlteljesítettük az előirányzatokat. Ezek teremtették meg aztán sorrarendre azokat a többleteket, am elyek elosztásán most a kormány és a miniszterelnök úr egyaránt fáradozik. Ami a törvényalkotási menetrendet illeti, erre majd egy későbbi felszólalásomban még ki fogok térni, itt most csak egy elemet szeretnék említeni: a miniszterelnök úr érdemi vitát ké rt a parlamenttől. Ebben mi partnerek vagyunk, tisztelt képviselőtársaim, különösen akkor, ha a parlament működése ezeket az érdemi vitákat valóban lehetővé teszi számunkra, és különösen akkor, ha a kormány munkájának tervszerűsége szintén alátámasztja, ho gy itt, a parlamentben érdemi viták folyjanak. Mi támogatni fogjuk a kormányt abban, hogy Magyarország külföldi megítélése tovább erősödjön, egyúttal óvni szándékozunk attól, hogy felelőtlen nyilatkozatokkal vagy felelőtlen intézkedésekkel éppen ezt a megí télést a jövőben veszélyeztesse. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Balsai István frakcióvezető úrnak, Magyar Demokrata Fórum. DR. BALSAI ISTVÁN (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtárs aim! Miniszterelnök Úr! Mindenki előtt ismert, hogy néhány nappal ezelőtt ön egy másik nyilvánosság előtt hasonló gondolatokat fogalmazott meg. Nagyon örülünk annak, hogy az ezt követő nyilatkozatok, amelyek szinte egyetlen kifogásként azt említették meg, hogy jó, jó, de miért nem a parlamentben hangzik ez el, teljesen feleslegessé váltak, hiszen senki sem tételezhette azt fel önről, hogy nem lesz folytatója annak a közjogi hagyománynak, amelyre ön egy másik miniszterelnök nyomán joggal hivatkozhat, aki soh a nem mulasztotta azt el, hogy a parlamenttel ossza meg a kormányzás gondjait, még akkor is, ha ezek most kevésbé nehezek és biztatóak. Köszönjük, hogy ez itt, az Országgyűlésben is elhangzott, és ezzel valószínűleg elejét veszi a kritikáknak. Örülünk anna k, hogy ilyen bizakodó hangban valamennyi itt ülő képviselőtársam, talán nemcsak a kormánypárti, hanem az ellenzéki képviselők is jó kilátásokat tudnak megfogalmazni; az már egy más kérdés, hogy ki hogyan vindikálja magának ennek az alapjait. Én azt szeret ném az imént felszólaló frakcióvezető úr figyelmébe ajánlani, hogy mindazok az intézkedések, amelyek alátámasztották azt, hogy ezt az évet ilyen bizakodással kezdhessük el, akár a társadalompolitikai, akár a gazdaságpolitikai, akár az ezekhez fűződő döntés eket illetően, sajnos nélkülözték az önök szavazatait az elmúlt fél év alatt. Egyetlenegy alkalommal sem sikerült megnyomni támogatólag azt a gombot, amely például a családtámogatási rendszer átalakítását célozta, amely például a társadalmi figyelem középp ontjába a gyermekeit nevelő családokat helyezte. Reméljük, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hogy a felvázolt nagy törvénykezési programot illetően valóban konstruktív és érdemi módon tudnak majd ezekhez a kérdésekhez - az eddigiektől eltérő módon is, m ás érzésekkel - közelíteni és azokat támogatni. Gyakran mondják azt, hogy az ellenzéken mit kérünk számon, hiszen hatvan törvényből ötvennyolcat támogattak. Ez egyrészt nem igaz, másrészt azokat nem támogatták a képviselőtársaim, amelyeket itt fel tudott i dézni a miniszterelnök úr mint a kormányprogram valódi céljait megvalósító, tényleg domináns és legjelentősebb döntéseket. Nem titok, tisztelt képviselőtársaim, hogy külön örömmel hallottam a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetőjeként azt a tervet, amely a miniszterelnök és a kormány programjában a gazdaságpolitikai kérdések törvényi szabályozását illetően a pénzvilágot körül vevő törvényekben valósul meg, értve a felügyeletet, az értékpapírokat és általában a befektetéseket szabályozó most már tízéves foly amatot, melynek eredményeként szeretne méltó választ adni arra a kialakult helyzetre, amely valamennyiünket nemcsak választott képviselőként, hanem - ha szabad így mondani
