Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 2 (52. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény és ezzel összefüggésben egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP):
772 határozza meg, akkor úgy gondoljuk, hogy ezt az eszközt éppen a számon kérhetőség érdekében is a kormánynak biztosítani kell. És ezt függetlennek tekintjük attól, hogy egyébként vannake vagy lehetneke kormányzati kinevezésekkel, döntésekkel, személyekkel kapcsolatban olyan kifogások, amelyek a parlament adott számú képviselőjének kezdeményezésére vizsgálatot igényelhetnek. Ilyen vizsgálóbizottságok felállítását mi támogattuk, de ezt f üggetlennek tekintjük attól, hogy a kormány rendelkezzen ezzel a bűnüldözéshez szükséges eszközzel. Különösen az igazságügyi tárcát, annak működését pozitívan ítéljük meg, hiszen ebből a szempontból nyilván az sem mellékes, hogy a kormány az igazságügymin iszteren keresztül gyakorolja ezt a jogát. S természetesen a kormány nem egy rendkívüli és példátlan jogot kér, mert akár a magyar jogtörténetet, akár a nyugateurópai példákat nézzük, nyilván egy bevett gyakorlat az ügyészségnek a kormány által történő ir ányítása. A törvényi szabályozás megváltozása, ahogy itt összevontan tárgyaljuk a három törvény módosítását, nyilvánvalóan megfelelő összhangot kíván abban a tekintetben, hogy mit melyik törvényben szabályozunk és módosítunk. Itt arra is tekintettel kell l enni, hogy nem három azonos rangú törvény módosításáról van szó, hanem az egyik a Magyar Köztársaság alkotmánya, amelyet bármennyire is nevezethetünk vagy neveznek toldozottnakfoldozottnak, mégis most ez az alaptörvényünk, és ennek a belső összhangjára a változtatás során ügyelnünk kell. Úgyhogy alkotmányjogászi szakvélemény alapján is szeretném azt elmondani, hogy mit tartunk módosításra szükségesnek. Világos, hogy az alaptörvény definitív módon meg kell, hogy határozza a kormányzat feladatát. Az ügyészsé g tekintetében ezt megteszi, majd az 52. § (1) bekezdésében meghatározza, hogy az ügyészséget a legfőbb ügyész útján az igazságügyminiszter irányítja, ez alaptörvénybe illik. Majd ezt követően, és engedjék meg, hogy idézzem, mi következik: "Az igazságügyminiszter irányítási jogkörében eljárva, általános érvényű utasítás keretében elvi iránymutatást adhat az ügyész közreműködésével folyó eljárásokban követendő ügyészi tevékenység fő irányaira. Az igazságügyminiszter kivételesen írásban indoklással ellátot t egyedi utasítást is adhat a legfőbb ügyésznek olyan intézkedésre..." - nem folytatom. Tehát ebben a részletes eljárásjogi megfogalmazásban az alkotmányba olyan szabályozás kerül be, amely megítélésünk szerint semmiképp nem az alkotmányba, hanem az ügyész ségi törvénybe való. Ha megnézzük az alkotmánynak például a bírói szervezettel vagy a Legfelsőbb Bíróság elnökével kapcsolatos szabályozását, nem terjed ki ilyen mélységre. Ehhez természetesen hozzátehetjük, hogy most pont fordított eset áll fenn, mint a k étharmados törvények tekintetében, hogy az az Alkotmánybíróság által kifogásolt és megsemmisített törvénymódosítás történt, amely kétharmados törvényt kívánt egyszerű többségű törvénnyel módosítani. Itt én éppen a fordítottját látom. Lehet, hogy rosszul fe ltételezem, de az előterjesztő, hogy az ellenzék bizonyos bizalommal lehessen iránta, ezért a kétharmados törvénnyel módosítandó alkotmányba rak bele olyan részeket, mintegy garanciát jelezve, hogy az egyszerű többségű törvénybe majd nem fogok én esetleg o lyan jogosultságokat beletenni, ami kifogás alá esik. Ennek a politikai, parlamenti jelenlegi belső erőviszonyoknak és kialakult helyzetnek megfelelő és bizonyos szempontból indokolható lépésnek az ellenére azt kell hogy mondjam, hogy egy alkotmánnyal szem ben nekünk igenis azt az elvárást kell támasztani és a módosítás során tekintettel kell lenni, hogy ennek belső koherenciája ne sérüljön. Ugyanígy említésre méltó, hogy az alkotmányba bekerül az említett 52. § (3) bekezdésébe: "Az ügyésznek utasítást a leg főbb ügyész, illetőleg a felettes ügyész adhat." Természetesen ez gyakorlatilag szóról szóra, változatlan formában az ügyészségi törvény 6. § (1) bekezdésében szinte ugyanígy szerepel, bennhagyva: "Az ügyészek a legfőbb ügyésznek alárendelten működnek, uta sítást csak a legfőbb ügyész és a felettes ügyész adhat nekik." Tehát ugyanez megjelenik a törvényben is. Az is érdekes, hogy magánál az ügyészségi törvény módosításánál a 4/A. § (1) bekezdése azt tartalmazná: "Az ügyészséget az alkotmányban meghatározotta k szerint az igazságügyminiszter
