Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - A Közbeszerzések Tanácsa 1997. január 1-je és december 31-e közötti időszakban végzett tevékenységéről, valamint a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól szóló beszámoló, valamint a Közbeszerzések Tanácsa 1997. é... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz):
78 felvetették, hogy az eljárás sok esetben bürokratikus, bonyolult adminisztrációt igényel. A törvény hiányosságaként vetődött fel: az nem határozza meg egyértelműen a közszolgáltató tevéken ységek körét, így lehetőséget nyújt az önkormányzatoknak arra, hogy bármely tevékenységet közszolgáltatónak minősítsenek rendeleteikben, s ennek ellátására valamely szervezetet vagy társaságot kizárólagos joggal, versenyeztetés nélkül is felruházzanak. A n yilvánosság, az átláthatóság biztosítása érdekében a tanács a törvényben meghatározott feladatainak megfelelően rendszeresen kiadja a Közbeszerzési Értesítőt, évente közzéteszi - mint hallottuk - a minősített ajánlattevők jegyzékét, ajánlásokkal, állásfogl alásokkal, tájékoztatókkal segíti a közbeszerzés szereplőinek gyakorlati munkáját. Szervezi a közbeszerzésben résztvevők oktatását és továbbképzését, tehát feladatát megfelelően ellátja. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság a Közbeszerzések Tanácsá nak 1997. évi munkájáról szóló beszámoló jelentést egyhangúlag általános vitára alkalmasnak ítélte, és javasolja a tisztelt Országgyűlésnek annak elfogadását. A határozati javaslat kezdeményezi az átláthatóság, a hatékonyság növelése és az adminisztráció c sökkentése érdekében a törvény jobbító felülvizsgálatát, módosítását. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.) (19.10) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Most először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Megkérdeze m Latorcai képviselőtársunkat, hogy hozzá kíváne szólni a vitához. (Dr. Latorcai János: Igen.) Megadom a szót. DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény cé lja - mint azt a bizottsági véleményben is megfogalmaztam , hogy nyilvánossá tegye a közpénzek felhasználását, követhetővé, átláthatóvá tegye a közpénzekből történt beszerzéseket, és biztosítsa a közbeszerzések hatékonyságát. A törvény hatálybalépését köv etően két év tapasztalatával rendelkezünk. A Közbeszerzések Tanácsa beszámolójából, a gazdasági bizottságban folytatott vitából és a sajtóban megjelent cikkekből is egyértelmű, hogy az elmúlt két év alatt a közbeszerzések szabályozása polgárjogot nyert haz ánkban, és kedvező nemzetközi visszhangra is talált. Ezzel kapcsolatban példaként csak az Európai Unió Magyarországról készített országtanulmányára utalok, amely elismerőleg szól a közbeszerzési eljárás gyakorlatáról, és a jogorvoslati eljárás hatékonyságá ról. A beszámolóból kiemelésre méltónak ítélem, hogy közel 4400 esetben került sor közbeszerzési eljárásra, ami mintegy egyharmados növekedés 1996hoz képest, és ami igazolja, hogy a kihirdetését követő két év alatt alapvető változások következtek be hazán kban a közpénzek felhasználásában. A tenderek mintegy 60 százaléka nyilvános eljárás keretében folyt, 6 százalék volt a meghívásos eljárás, és 30 százalék a tárgyalásos eljárás. Ha számok helyett mindezt értékükön tekintjük, akkor az összértéken belül a ny ilvános eljárások 71, a meghívásos eljárások pedig 25 százalékot képviseltek. A nyilvánosságot egyébként a Közbeszerzési Értesítő, a Közbeszerzések Tanácsa hivatalos lapja is biztosítja, amelyben az ajánlatkérőnek meg kell jelentetnie az ajánlati felhívást , majd az eredmény kihirdetését követően az eljárás eredményét. Ez alól egyetlen kivétel van: a tárgyalásos eljárás, ahol a meghirdetés nem kötelező, a tender eredményét azonban itt is nyilvánosságra kell hozni. Ezen a területen éppen a nyilvánosság részle ges kizárása miatt problémák jelentkeztek. Az egyik: valószínűsíthető, hogy jelentős számban történtek olyan közbeszerzések, amelyek nem kerültek a közbeszerzési törvény hatálya alá, azaz így kijátszható, megkerülhető volt a törvény. Hogy a több mint 1300 tárgyalásos esetből hány sorolható ebbe a kategóriába, többek között azért sem ismert, mert a Közbeszerzések Tanácsának ellenőrzési jogosítványa nincs, így perdöntő, hivatalos
