Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 2 (52. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény és ezzel összefüggésben egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár:
770 Ez szerintem kevésbé rossz esetben csak a közvéleményt, még rosszabb esetben saját magukat a kormánypártokat is félrevezető propaganda. Egyszerűen a szervezett bűnözés és az ügyészség alkotmányos helyzete között nincs összefüggés. Ahol nemzetközi tapasztalatban volt összefüggés, az éppen ellentétes volt - az olaszországi példa ala pján , hogy a szervezett bűnözés elleni fellépést éppen a független vizsgálóbírók fellépése tette lehetővé, és éppen a kormány alá rendelt ügyészség akadályozta meg hosszú éveken keresztül a sikeres fellépést. Szakmailag ezen a ponton az összefüggés nem i ndokolható és nem támasztható alá. Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy ez a mostani vita - különösen így az éjszakába tolva - csak arra szolgál, hogy a kormánypártok propagandája számára további érveket, hamis, félrevezető és a val óságtól elrugaszkodó érveket találjon. A javaslat érdemi elfogadásához nagyon sok változásnak kellene bekövetkeznie a törvényjavaslatban is, de a kormány politikájában is. Amíg ezek a változások nem láthatók, addig az SZDSZ nem fogja támogatni az alkotmány módosítást és az ahhoz kapcsolódó törvénymódosításokat. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. (Dr. Hende Csaba jelzi hozzászólási szándékát.) Az államtitkár úr szót kér? (Dr. He nde Csaba: Igen!) Államtitkár úr, öné a szó. DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon röviden szeretnék - két percben - reagálni Hack Péter képviselő úr néhány gondol atára. Nem igazán értem, képviselő úr azt mondta, hogy az SZDSZ szakmai koncepciójának, valamint a saját, személyes szakmai meggyőződésének megfelel az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatása. Nem értem akkor, hogy az általános vitának ebben a sz akaszában miért nem úgy érvel és miért nem úgy nyilatkozik az SZDSZ, hogy a maga részéről módosító javaslatokat fog benyújtani, és ezekkel kívánja orvosolni ezt a konkrétan felsorolt három nézetkülönbséget, amely a koncepcionális egyetértése mellett állásp ontját megkülönbözteti a kormány álláspontjától. Említette, hogy ha most ezt az SZDSZ megszavazza, akkor majd a kormány valami csúnya dolgot fog csinálni a büntetőeljárási törvénnyel. Ezek feltételezések, egyrészt nem megalapozott, másrészt nem jóindulatú, harmadrészt nem is egészen jóhiszemű feltételezések, úgyhogy a magam részéről én érdemibb síkra terelném ezt a vitát. Azt nem gondolom, hogy az ítélőtáblák felállításával összefüggő és ez év június 30ig esedékes parlamenti döntéssel bármifajta szorosabb és közvetlenebb összefüggése volna az ügyészség alkotmányos helyzete megváltoztatásának. Azt viszont gondolom, hogy a kormány büntetőpolitikája érvényesítésének és ezen belül a szervezett bűnözés elleni küzdelemnek és az ügyészség alkotmányos elhelyezkedés ének igenis van összefüggése. Úgy gondolom, tisztelt képviselő úr, hogy a kormány alkotmányos felelősséget visel a közrendért és a közbiztonságért, ebbe beleértendő az ország bűnözési helyzete is, ezért is felel a kormány. Amennyiben a kormány például a tö rvényjavaslat szerint egy általános utasításadási, irányszabási, iránykijelölési jogot kapna az ügyészség jogalkalmazó tevékenysége felé, ez egyrészt egységesíthetné a gyakorlatot, másrészt pedig a kormány büntetőpolitikáját segíthetne érvényre juttatni, é s ilyen módon igen is összefügg akár a szervezett bűnözés elleni közdelemmel is. Ami a negyven bíró és negyven bírósági tisztviselő beállítását illeti, hogy ez sok vagy kevés, ezt a jövő fogja eldönteni. Ne ítélkezzünk és ne vonjunk le ebből a nyilvánvalóa n költségvetési meghatározottságok által is befolyásolt számból és előterjesztésből a kormánynak az igazságszolgáltatással szembeni, akármilyen indulatára vonatkozó következtetéseket! Egyikünk sem tudja, a képviselő úr sem, én sem, meg egyetlenegy bírósági vezető sem, hogy vajon a szabálysértési eljárásokban számban milyen mennyiségű és milyen munkaterhet jelentő jogorvoslati eljárásra fog sor kerülni. Most úgy gondoljuk, hogy negyven bíró elég lesz. Ha majd kiderül, hogy ez kevésnek
