Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 2 (52. szám) - A szabálysértésekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
653 vezérszónok beszélt. A 12. §ban a "jelentéktelen" szó mint fogalommeghatározás szerepel, csak nem nagyon tudom értelmezni. A "jelentéktelen" szót a szab álysértési törvényjavaslat vonatkozásában mindenféleképpen értelmezni kell és értelmezendő. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! A törvényjavaslat 25. és - ha jól emlékszem - 27. §a teljesen egyértelműen eljárásjogi kategóriák, ezeket egy módosító indítvánnyal hát rébb kell sorolni. Az egyik az egyesítés, a szabálysértési Be.be kell beletenni, a másik az adatkezeléssel foglalkozik. A fentiekre figyelemmel én megpróbáltam a törvényjavaslat elfogadása mellett is érvelni, azzal, hogy kértem önöket, hogy ne szavazzák m eg, hanem alkossanak egy törvényt. Ez a törvényhozói felelősségünk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Fenyvessy Zoltán képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportja nevében felszóla lni kívánó képviselő. Önt illeti a szó, képviselő úr. DR. FENYVESSY ZOLTÁN , a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A szabálysértésekről szóló jogszabályok az életviszonyok rendkívül széles k örét szabályozzák. Ezek közül a szabálysértésekről szóló törvény a törvényalkotó által legfontosabbnak tartott és legmagasabb szinten védendő viszonyokat igyekszik összefoglalni. Ezen kívül azonban kormány- és miniszteri rendeletek formájában is számos sza bálysértés kerül szabályozásra. A törvényalkotó feladata megtalálni az egészséges arányt a törvényi és az alacsonyabb szintű szabályozás között. Ez azonban nem jelenthet első- és másodrendű vagy magasabb és alacsonyabb rendű szabálysértéseket, vagy a koráb ban használt és szerintem a lényeget jobban kifejező szóval: kihágásokat. Az is a törvényalkotó feladata, hogy egy cselekmény, például közlekedési, tulajdon elleni, közrend megsértésére irányuló és egyéb cselekmény meddig szabálysértés vagy kihágás csupán, és mikortól bűncselekmény. Nem véletlen, hogy amikor e két kategória között átcsoportosítás történik, azzal jelentősen módosítani lehet a bűnügyi statisztikát is. Ami az elénk terjesztett törvényjavaslatot illeti, számunkra sajnos kétarcú. Örömmel fedeztü k fel benne az általunk már régen várt és a közvélemény jelentős részében is nagy visszatetszést kiváltó prostitúció bizonyos keretek közé szorítására irányuló törekvést vagy a gyermekkoldulás szankcionálását. Ugyanakkor alapvető kérdésekben van hiányérzet ünk is. Ilyen például a fiatalkorú elkövető büntethetőségének kérdése, vagyis inkább a csaknem teljes büntethetetlensége. A tervezet ugyanis akként rendelkezik, hogy "nincs helye elzárásnak, ha az elkövető fiatalkorú." Ezt követően felmerül az a kérdés, ho gy mit lehet tenni a fiatalkorúval, ha például lop egy boltban. Erről a tervezet 29. § (2) bekezdése rendelkezik a következőképpen: "Fiatalkorúval szemben pénzbírságot akkor lehet kiszabni, ha önálló keresete, jövedelme vagy megfelelő vagyona van." Csakhog y ritka az ilyen, mivel a szabálysértést elkövető fiatalkorúak zöme vagy tanuló, vagy munka nélkül tengőlengő, vagyontalan ember. Ha tehát sem elzárni, sem bírságolni nincs lehetősége az ilyen elkövetőt a szabálysértési hatóságnak, akkor mit tudnak vele k ezdeni? A tervezet felsorol négy intézkedési lehetőséget. Ezek: A járművezetéstől eltiltás. Mivel a járművezetők túlnyomó többsége nagykorú, ezért ez az intézkedés nem igazán érinti a fiatalkorúakat. A második az elkobzás. Természetesen el lehet és el is k ell kobozni a botot, a nuncsakut vagy a bokszert, amivel valaki megvert vagy megfenyegetett valakit, de ez nem jelent tényleges joghátrányt és elriasztó erőt, mivel ez az elkövetői kör könnyen pótolja az elkobzott elkövetési eszközt. És az sem igazán hatás os, hogy például egy bolti lopás esetén elkobozzák a lopott dolgokat.
