Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - A területszervezési eljárásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. WEKLER FERENC, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
66 Annak idején az volt a célunk, hogy ne attól függjön a településen élők lehetősége - akár az  önszerveződésre, akár az anyagi fejlesztés lehetőségére , hogy milyen megyében, mely városban,  vagy falun, vagy nagyközségben, vagy közös tanács alatt, vagy különálló tanáccsal rendelkező  településen élnek. Akkoriban azt akartuk elérni - az önkormányzati törvénnyel elértük , hogy Magyarországon minden közösségnek legyen lehetősége az önszerveződésre, és saját maga döntsön  arról, hogy milyen önkormányzatot akar létrehozni, és hogyan akar élni az önkormányzatiság adta  lehetőségekkel és jogokkal. Ezt az elvet próbálta - kevesebb sikerrel - követni az önkormányzatok finanszírozási rendszere is,  illetve folytatni az egykét évvel korábban megkezdett finanszírozási gyakorlatot, amelynek fő elve a  normativitás volt, amely megint arról szólt, hogy nem szabad különbséget tenni a településen élők  között. Mindenkinek ugyanolyan joga van az állami forrásokhoz jutni, függetlenül attól, hogy  Budapesten vagy bármelyik vidéki településen él. Sajnos ebben a finanszírozási rendszerben az idők  folyamán, az elmúlt nyolc év alatt is különböző torz vonások jelentek meg, és ezt mind a mai napig  nem sikerült ilyen egyértelműen elérni. Talán most már azt is fel kell vetni, hogy magát a normatív  finanszírozási rendszer egészét át kell majd tekinteni, de nyilván nem e törvény keretén belül. A rendszeren belül egy torzszülemény keletkezett az önkormányzati törvényben, ez a megyei  jogú város című műsor volt, amely már akkor is érdekes színfoltja volt az akkori vitáknak. Aki  visszaemlékszik rá, érdekes, hogy ez hogyan került be a törvénybe, hogyan módosultak a lakossági  számok, vagy éppen az akkori belügyminiszter melyik városból jött, vagy ma éppe n frakcióvezetőként tevékenykedő akkori képviselő hol volt egyéni országgyűlési képviselő. Mind a  mai napig nem sikerült megoldani ezt a kérdést. Úgy látom, hogy - most előreugrok egy kicsit - igazából ennek a törvényjavaslatnak sem sikerül ezt kezelni, ny ilván, mert egy szakember számára  ez a kérdés kezelhetetlen. De erről majd még röviden szólnék. Azt gondolom, a következő időszak feladata az elmúlt nyolc év eredményeinek a rögzítése,  stabilizálása. Az elmúlt nyolc évben minden település és minden települ ésen vagy településrészen  élő élhetett a jogával, élhetett a szétválás jogával. Ennek következtében jött létre majd' 3200  önkormányzat Magyarországon, a korábbi 1600 tanáccsal szemben. Ennek következtében születtek  kisebb és nagyobb települések, elsősorban váltak szét települések az elmúlt időszakban, de történtek  kezdeményezések települések egyesítésére is. Azt gondolom, a jövőben inkább ezek a törekvések  lesznek jellemzőek, ugyanis a települések vezetői és önkormányzatai felismerték és felismerik, hogy  bi zonyos esetekben nem biztos, hogy a különállás célszerű. Szakmai és pénzügyi okokból talán  érdemesebb újragondolni az önkéntes újraegyesítéseket, illetve közös működést a különböző  településeken. Azt gondolom, ezek után az a feladat, hogy ezen különválások , szétválások, megyéből való  kiválások lehetőségét egyértelműen szabályozzuk. Ez a törvényjavaslat erre tesz kísérletet. Ebben az  értelemben ez a törvényjavaslat támogatható. Azt gondolom, nem célszerű azt a '90ben szerintem jó  gyakorlatot folytatni, amel y tulajdonképpen puha feltételeket teremtett ezekben a kérdésekben, éppen  azért, mert '90ben még nem lehetett látni, hogy milyen irányba megy el a magyar önkormányzati  rendszer. Mára világossá vált, hogy a települések önállósága senki által meg nem kérdőj elezett politikai erény. Bár azok a viták, amelyeket az előttem felszólalók jeleztek, amelyek a régiókról, a  megyék szerepéről, az Európához való csatlakozás egyéb intézményi feltételeiről szólnak,  nélkülözhetetlenek; de azt gondolom, hogy nem e törvény ka pcsán szükséges ezek megvitatása.  Viszont szükséges a megvitatásuk. Remélem, e törvényjavaslatnak nem az a célja, amit az előttem szóló Turi képviselőtársam  mondott, hogy előrehozzon egy olyan önkormányzatitörvénymódosítást, amelyben még nem  sikerült kial akítani konszenzust, miután még nem ismerjük pontosan, hogy mik a szándékok, a  kormányzati oldalnak mik a szándékai. Azt gondolom, hogy a garanciák tisztázása a legfontosabb. A következő elvek alapján szükséges  ezen elvek tisztázása. A területszervezési dö ntések feltételei világosak legyenek, és jogszabályban 
