Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 2 (52. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
625 megjelenítő sz ándék a fontos, hanem meggyőződésünk és meggyőződésem, hogy ezeknek a társadalmi folyamatoknak a belső tartalma, a valós érvényesítése. Úgy gondolom, hogy e tekintetben jelenlegi kormánynak mind a programja, mind a politikája, mind a társadalmi párbeszédbe n folytatott gyakorlata ennek megfelel és ezt a célt szolgálja. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csapody Miklós frakcióvezetőhelyettes úr, az MDF részéről: "A Magyar Állandó Értekezlet" címmel. Megadom a szót Csapody Miklós úrnak. DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Magyarország és a határon túli magyarság '99" címmel a kormány Határon Túli Magyarok Hivatala február végén rendezte meg az t a konferenciát, melyet közkeletűen III. magyarmagyar csúcstalálkozóként emlegettek. Ezt a tanácskozást a Trianon utáni magyarmagyar kapcsolatok történetében két körülmény tette történelmi jelentőségűvé. Mindenekelőtt az, hogy hazánk euroatlanti integr ációjának beérő folyamatai a Kárpátmedence egész magyarsága számára is új, minden eddiginél kedvezőbb helyzetet teremtenek, s ebből a helyzetből Magyarország és szomszédai számára egyaránt új, de nem megoldhatatlan feladatok is fakadnak. Másodszor pedig a z a tény, hogy az egyébként magától értetődő természetességű konzultációk sora ezzel a találkozóval végre túllépett az alkalmi egyeztetések esetlegességein. Túllépett, vagyis intézményesült, és a kormány programjának megfelelően ez a politikai konzultációs fórum Magyar Állandó Értekezlet néven állandósult. Tisztelt Országgyűlés! A magyarmagyar kapcsolatok elemi természetességét és szükségességét annak idején még az Ellenzéki Kerekasztalnál foglalták bele az alkotmányba, majd e gondolatot a néhai Antall Józ sef miniszterelnök '92es Szent István napi nyilatkozatában emelte programszintre. A Magyarok Világszövetségének IV. találkozóját követően a '96os első csúcstalálkozón váltak aztán nyilvánvalóvá az akkori magyar kormány és a magyar kisebbségek képviselőin ek különféle ellentétei, ez volt az alapszerződés időszaka - tehát ez érthető , hogy aztán a pápai csonka csúccsal el is akadjon e folyamat egészen az Állandó Magyar Értekezletig. A mostani tanácskozás zárónyilatkozata sok egyéb mellett kimondta azt is, h ogy a határon túli magyar közösségek szülőföldjükön való megmaradásához és polgárosodásához a Magyar Köztársaság politikai eszközökkel járul hozzá, mert a nemzeti közösségek tagjai szabad önazonosságvállalásának a szilárd parlamenti demokrácia és a jogáll amiság elengedhetetlen feltétele. (9.20) Politikánk tehát a határon túli magyar közösségek megmaradása érdekében azon államok demokráciájának és piacgazdaságának erősítésére irányul, amelyekben e kisebbségi közösségek élnek. Tisztelt Országgyűlés! Évtizede k bűnrészes hallgatása után hazánk, a Magyar Köztársaság születése pillanatától vállalta az elszakított nemzetrészek ügyét, azt alkotmányos felelősségi és kormányzati akarattá, konszenzusos politikánk, külpolitikánk egyik alaptételévé emelve. Nos, ez volt az első lépés, ez volt az első szint. Térségünk stabilizálójaként ma már Magyarország a nemzetközi és a szomszédsági politika színterein is mind szélesülő körben elfogadottan, korrekten, méltányosan, de határozottan képviseli a magyar nemzetpolitika érdeke it - ez már a második lépés, a második szint. És a harmadik? Tisztelt Országgyűlés! Ez talán a legnehezebb. Az a legnehezebb, hogy az anyaországi magyarság is, ez a fájdalmasan átalakuló mai magyar társadalom is ne terhet, hanem valódi nemzeti értéket, érd eket és adottságot, előnyt lásson a szétszórattatásban is, az, hogy érezze a mindennapok magyar szolidaritását ne csak az árvizek tragikus és a millecentenárium ünnepi pillanataiban. Az, hogy a magyarországi társadalom is megértse végre, hogy a határon túl i magyarok
