Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 1 (51. szám) - A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GIDAI ERZSÉBET, a MIÉP képviselőcsoportjának részéről:
594 bánásmódnak, ellenőrzésnek egy jó formáját adja, csak megfelelően kell alk almazni. Valójában, ha az elmúlt években nem működött volna a közbeszerzési törvény, ha a közpénzek elköltését más ösztönözőkhöz kötjük, akkor hasznosabban kerültek volna átforgatásra, vagy kerültek volna a piacon a beszerzések megvásárlásra, mint a közbes zerzési törvény keretében. Rendkívül bürokratikus is volt - erről nagyon sokan beszéltek , nehézkes, lelassította ezt a folyamatot. De a legfőbb gondot abban látom, hogy lényegében nem segített a visszaélési lehetőségeket, a korrupciót felszámolni, hanem tovább bővítette ezt a kört és ennek melegágya lett. Amikor a törvény módosításáról van szó - és ez rendkívül alaposan kidolgozott törvénymódosítás , akkor valójában egyet lehet ezzel érteni, és egy gyökeres változást igényel a közbeszerzés ténye maga, me rt különben nem tudja betölteni azt a funkciót, amelyre szükségünk is lenne, vagy amelyet nemzetközileg is ténylegesen ebben a témában elvárnak. Mégis néhány konkrét kérdést itt kiemelve, szeretnék utalni arra, amivel nem értünk egyet, elfogadva, hogy a kö zbeszerzés esetében minőségi változtatásra van szükség, mert különben a közpénzek ellenőrzése és takarékos felhasználása csak szlogenként jelenik meg, és nem tölti be azt a funkciót, amit kellene. Az egyik, amit szeretnék kiemelni, hogy nehezményezzük azt, hogy a közbeszerzési tanácsban például az egyetemek, a felsőoktatás, általában az oktatás vagy az egészségügy képviselői nem jelennek meg úgy, mint érdekérvényesítő képviselők, vagy legalábbis nem mondja ki egyértelműen a törvény, holott igen nagy beszerz ési kört fognak át ahhoz, hogy ezek a területek is a tanácson keresztül kifejezésre juttathatnák az érdekeiket. A másik, ami különösen érzékenyen érinti a belső piacot és a hazai termelőket, hogy valójában ez a törvény is, mint a korábbi, egyértelműen a kü lföldi beszállítókat előnyben részesíti a hazai beszállítókkal, hazai termelőkkel szemben, mert a hazai beszállítók számára - a 46. §ban olvasható ez - nagyon sok olyan, egyébként helyes követelményt állít, amelyet teljesíteni kell, amelynek a nem teljesí tése kizárja abból a lehetőségből, hogy ő a közbeszerzés területén beszállítóként tevékenykedjen. Ugyanakkor - mint ezt már említették - a külföldi beszállítók esetében, ahogy itt a szabályzat is kimondja, csak az adott országból kell beszerezni olyan igaz olást, amelyből kiderül, hogy nincsenek köztartozásai. (18.00) De ha történetesen egyéb visszaélések jelennek meg, az erre vonatkozó okiratokat már nem szükséges beszerezni, ezért természetesen nagyon sok szélhámos cég jelenik meg ezen a piacon, ahogyan ko rábban is. Miután a piacon nagy jutalékkal képes megszerezni a vevőkört, ebből adódóan lényegesen előnyösebb a helyzete. De azon beszállítók esetében is, amelyek nem tartoznak ebbe a körbe, a külföldi beszállítóknak előnyösebb a helyzetük, mint a hazai ter méket előállító, hazai beszállítóknak. Tehát itt mindenféleképpen azt javasoljuk, hogy szigorítani kell ezt a szabályozást, és ugyanazoknak a szabályoknak kell érvényesülniük a külföldi beszállítók elbírálásánál, mint amelyeket a hazai beszállítókra vonatk oztatnak, mert különben rendkívül aránytalan lesz ez a fajta szabályozás, büntetik a belföldit, miközben kedvezményezik a külföldi beszállítót. Ugyanúgy nem tartjuk megfelelőnek, hogy a két szakaszban történő eljárás esetében a részvételi jelentkezés és az ajánlattétel között meglehetősen hosszú a 30, illetve 60 nap, ez rendkívüli módon le fogja lassítani a beszerzési lehetőségeket, tehát ezt valamilyen formában akár a felére kellene csökkenteni. Hiányzik ebből a jogszabályból, ami egy nagyon akut kérdés a közbeszerzéseknél, hogy a minőségrontás vagy a beszállítási határidők be nem tartása milyen jogorvoslatot von maga után. Pontosabban: ennek az idejét kellene lerövidíteni, mert bizony a szankciókra nagyon hosszú ideig kellett várni, ha a beszállító valamil yen formában rontotta a minőséget, vagy nem teljesítette a határidőt, és az már olyan hosszú időt vett igénybe, hogy nem volt érdemes kivárni, vagy esetleg a törvényi útra terelni ezt a kérdést. Végül nem értünk egyet a biztonsági beruházásokkal, mindeneke lőtt a NATO biztonsági beruházásaival, illetve a hazai biztonsági beruházási területeknek a közbeszerzési törvény hatálya
