Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 1 (51. szám) - Határozathozatal a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A szerzői jogról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
568 Újdonság a törvényjavaslat azon része, amely a filmek előállítóinak szomszédos jogi jogosultságot biztosít. Bővül a fil mszerzőket és gyártókat érintő kötelező közös jogkezelés. Jelenleg az úgynevezett üreskazetta- és kábeltelevíziós jogokat érinti csupán. Ha a szerző a bérbeadás jogát átruházta, a díjigénye fennmarad, és ezt csak a közös jogkezelő szervezet, például a FIMJ USZ, Filmszerzők és Gyártók Jogvédő Egyesülete útján érvényesítheti. A filmszakmát érintő néhány meghatározó, szerzői jogokat is érintő kérdés rendelkezése azonban még a továbbiakban is várat magára. A rendszerváltást megelőzően gyártott filmek hasznosítá si jogainak, hovatartozásának megnyugtató rendezése és a filmek alkotóinak részeltetése az elért bevételekből immáron e törvényjavaslat fényében különösen aktuális kérdéssé válik, és várhatóan a jövő félévben benyújtásra kerül a filmtörvény, ahol szabályoz ni lehet. A korszerű szerzői jogi szabályozás megalkotása, hatályba léptetése nemcsak célja, de feltétele is a szellemi alkotások ösztönzésének, ezért elfogadásra ajánlom önöknek. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Kös zönöm, képviselő asszony. Megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP; őt követi Lévai Ferenc képviselő úr. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Bizonyára önök is emlékeznek Švejkre, a derék katonára, aki 1914ben egy ártatlan m egjegyzést tett a kocsmában. Éppen Ferenc Ferdinándról esett szó meg a prágai városházára kitűzött tíz zászlóról, amikor Švejk megjegyezte, hogy tizenkettőnek kellene ott lógnia. "Miért?" - kérdezte a titkosrendőr. "Mert tucatjával mindent olcsóbban adnak" - válaszolta Švejk, és már vitték is a dutyiba. Tisztelt Ház! Azzal a törvényjavaslattal kapcsolatban, amelynek tárgyalását most kezdjük meg, óhatatlanul ugyanez az érzés fogja el az embert. Tagadhatatlan, hogy a javaslat szorgalmas és heroikus munkát vég ző szövegezői igen sokfelől és igen sokféle elvárásnak voltak kitéve. Egyszerre volt sürgető a szerzői jogok megújítása, mégpedig a nemzetközi és az amerikai szerzői jogi szokások tiszteletben tartásával, egy EUkonform szabályozás kialakítása, a Magyarors zág által is elfogadott nemzetközi szerződések rendelkezéseinek beépítése, az adatbázisok és számítógépes programok, talán még az internet kérdéseinek rendezése is, nem is beszélve a Magyarországon nem létező kiadói jogok elismeréséről. A javaslatot megszö vegező nagy tudású jogászok pedig - akik szemlátomást valamennyi elvárásnak meg kívántak felelni - mintha maguk is úgy érezték volna, hogy tucatjával minden olcsóbb, és rengeteg munkát takaríthatnak meg, ha minden, velük szemben megfogalmazott elvárásnak e gyetlen törvényben próbálnak eleget tenni. Ez a megtakarítási szándék azonban sajnálatos módon a javaslat színvonalán is nyomott hagyott. A dicsérendő és minden elismerésre méltó részek ellenére a tervezet nem alkot szerves, belső ellentmondásoktól mentes egészet. Az egyik bekezdés csak a nyomtatott művekre vonatkozik, a másik csak a szoftverekre; az egyik törvényi hely mindent mindentől meg akarna oltalmazni, a másik viszont óriási területeket hagy lefedetlenül. Az egész nagy kulimász végül egy olyan szezo nvégi kiárusításra emlékeztet, ahol a kereskedő a nyakán maradt bóvlit a jól fogyó áruval egy csomagba kötve tucatjával és jelentős árengedménnyel próbálja elsózni. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezet másik alapvető műfaji problémája, hogy nemigen tudja eldönteni, mit is akar védeni tulajdonképpen. Ingadozik egy szerzővédelmi, egy kiadóvédelmi, leginkább pedig egy Szerzői Jogvédő Hivatalvédelmi törvény között. Hogy a szerzők által alkotott műveknek befogadóik is vannak, illetve szoftverek esetében felhasználóik, az a megszövegezőknek szemlátomást csak helyenként és futólag jutott eszébe. Leginkább - mint például a 95. §ban - akkor, amikor minden embert, aki oda mer lépni egy fénymásológép mellé, potenciális bűnözőnek tekint, burkoltan pedig megáll apítja, hogy a sokszorosító gépek gyártói a társadalom ellenségei. Az
