Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 1 (51. szám) - Határozathozatal a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A szerzői jogról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. ISÉPY TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
551 elfogadhatónak tartj a, javasolja elfogadni magát a törvényjavaslatot, és általános vitára a jogszabályt alkalmasnak tartja. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) (14.20) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Most a frakciók vezérszónokainak felszólalására kerül sor az elfogadott napirendi ajánlás alapján 1515 perces időkeretben. Ezek között kétperces felszólalásra nem kerül sor. Elsőként megadom a szót Isépy Tamásnak, a FideszMagyar Polgári Párt képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek; ő t követi majd Serfőző András, a Szocialista Párt részéről. DR. ISÉPY TAMÁS , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! "Talán nemigen érdekli a tisztelt Házat az egész irodalom dolga, hanem kérem, mégis méltóztassanak meghallgatni, amit m ondok." Méltóztassanak a sértődést is mellőzni, mert az előzőekben Jókai Mórt idéztem, aki ezzel a kemény mondattal kezdte a felszólalását 1884. február 23án az Országgyűlésben az első szerzői jogi törvény, az 1884. évi XVI. törvénycikk vitájában, és felt ételezhetően szerzői érdekeltsége okán ugyanilyen keménységgel folytatta: "Hányszor olvassuk, hogy nagy hírű írók, költők unokái padlásszobában laknak, nélkülöznek, kollektát kell számokra indítani, míg ellenben kiadóik palotákban, fényben, bőségben élnek. A közönség dicsérettel említi az írók nevét, ezek pedig nyomorban élnek." A javaslat vitájában Jókai Móron kívül eldördült még néhány nagyágyú, pedig akkor a szerzői jog területe még eléggé korlátozott volt, és a törvény csupán az írói műveket, a zeneműve ket, a képzőművészeti alkotásokat, a fényképeket, valamint a föld- és térképeket, a természettudományi, mértani, építészeti és más műszaki rajzokat és ábrákat részesítette szerzői jogi oltalomban. Nagyobb technikai újdonságok évtizedeken keresztül nem okoz tak vihart, és az újabb szerzői jogi törvény megalkotására csak 1921ben került sor, Héj Imre előadó mégis azzal indokolta az előterjesztést, hogy azóta olyan változásokon mentek keresztül hazai viszonyaink, hogy ez a régi törvény már teljesen elavult. Ped ig az egyetlen újdonságot a film jelentette, és az 1921. évi LIV. törvénycikk a szerzői jogi védelmet kiterjesztette a mozgófénykép mutatvány alakjában megjelenülő termékre is. A szerzői jogot érintő technikai fejlődés paradox módon igazán a második világh áború alatt és után kezdődött. Teljes vértezetben megjelentek a rádiós és televíziós szervezetek, a különböző hang- és képfelvételek, s ezeket a problémákat a harmadik magyar szerzői jogi törvény, az 1969. évi III. törvény csak átmeneti időre tudta kezelni , és a folyamatosan jelentkező újabb kihívások miatt a törvényt már 1994ben átfogóan módosítani kellett. Azóta félelmetes gátszakadások történtek, a területet árvízként elöntötte a digitális technika, itt az internet, sugarak pásztázzák a világot, minden sarokból rögzített képek és hangok törnek ránk, tehát elérkezett a cselekvés ideje, és a jog eszközeivel valahogy meg kell oldani az egyre szaporodó problémákat. A szerzői jog egyébként a polgári jogviszonyok legérzékenyebb területe, hiszen itt a történet nem részvényekről, értékpapírokról, házakról és egyéb materiális vagyontárgyakról, hanem egy kifinomult szellemi tevékenység eredményeként megszülető műalkotásról szól. Az alkotók különleges anyagból gyúrt emberek, egy kicsit a felhők fölötti álomvilágban élnek, gyámoltalanul és egyre védtelenebbül mozognak a létharc számukra idegen és csapdákkal teleszórt földi csatamezőin, és valamiféle védelmet várnak a társadalomtól. Robert Schumann megfogalmazása szerint a művész hivatása fényességet küldeni az emberi szív mélységeibe. A törvényhozók hivatása pedig, hogy megteremtsék az emberi szív mélységébe fényt küldő alkotók, a fény befogadására fogékony polgárok és a kulturális értékeket még megbecsülő társadalom együttes, közös és hatékony védelmét. Az első lépcső ben vizsgáljuk meg elvi szinten, hogy a törvényalkotó miként teljesíti ezt a hivatásbeli feladatot! Lehet, hogy rossz módszer, mégis mindenkinek melegen ajánlom, hogy egy törvényjavaslat áttanulmányozását az általános indokolásnál kezdje, és csak utána fol ytassa az egyes paragrafusokkal és a hozzájuk fűzött részletes indokolással. A jogalkotó ugyanis az általános
