Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - A Magyar Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződéshez történő csatlakozásáról és a szerződés szövegének kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - HEGYI GYULA (MSZP):
52 Köszönöm szépen, képviselő úr. Mielőtt Fodor Gábor képviselő úr távollétében m egadnám a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak, engedjék meg, hogy megköszönjem munkájukat, és átadjam az elnöklést Gyimóthy Géza alelnök úrnak. További jó munkát kívánok önöknek. (Taps.) (Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Felszólalásra következik Hegyi Gyula képviselő úr. Tessék, képviselő úr, öné a szó! HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Urak! Megtisztelő ebben a vitában szót kapni. Gondolom, ha sok év ut án visszaemlékszünk majd a képviselői munkánkra - kinek hány évet adott a választók akarata és a politikai demokrácia - , akkor erre a mai napra és a holnapi szavazásra feltétlenül büszkék leszünk, hiszen az ország hosszú távú sorsának eldöntésében vállalu nk aktív szerepet. Erre az aktív szerepre feljogosít minket a népszavazáson megnyilvánult többség. És az a véleményünk, hogy a Ház tagjainak nagyon nagy többsége úgy hiszi, a nemzet javát szolgáljuk, amikor Magyarország NATOcsatlakozásához a holnapi szava zással megtesszük az utolsó lépést. Társai, szövetségesei leszünk azoknak a nyugateurópai és északamerikai demokráciáknak, amelyek a XX. század nagy nyerteseinek bizonyultak demokratikus rendjükkel, összehangolt védelmi politikájukkal, biztonságpolitikáj ukkal. A magyar nemzet sokszorosan megérdemelte a meghívást az Északatlanti Szerződés Szervezetébe. Elmondhatjuk ugyanakkor, hogy volt, amikor ezeréves történelmünk során rosszabb sorsban részesültünk, mint amit megérdemeltünk volna. Ezúttal annak is örül nünk kell, hogy a történelemtől megkapjuk egyszer azt, amit megérdemeltünk. Mivel érdemeltük ki a NATOba való meghívást? Különböző érvek hangzottak el a mai vitában is. Azt gondolom, hosszú vita, összetett okok vezettek odáig, hogy a meghívó megérkezett, és holnap hitem szerint igent mond a Ház. Természetesen '56 emléke bizonyosan meghatározó volt a döntésben. Csak egyetlen mondattal hadd idézzem Albert Camust, a nagy francia írót, aki 1957 tavaszán ezt mondta: "A magyarok királyi örökséget hagytak ránk, melyet majd ki kell érdemelnünk: a szabadságot, melyet nem választottak, hanem megszereztek, s egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk." Bizonyosan ennek a királyi örökségnek is a része, hogy Magyarország meghívást kapott az Északatlanti Szerződésbe, azzal a másik két országgal, néppel együtt, a csehekkel és a lengyelekkel, akik '68ban, illetve '80ban és '81ben maguk is kifejezésre juttatták szabadságvágyukat. Ugyanakkor hitünk szerint természetesen ugyanilyen része volt a meghívásban a szomszéd országokk al kötött alapszerződéseknek, a szomszéd országokhoz fűződő jó viszonynak, és annak is, hogy az előző ciklusban a magyar ellenzék jogai érvényesültek ebben a Házban, és nem lehetett azt mondani Magyarországra, amit Szlovákiára mondtak, hogy a demokratikus jogokat nem tudja a saját országában biztosítani. Védelmi szerződésről lévén azonban szó, természetesen a szép szavak mellett nyilván bizonyos stratégiai érdekek is közrejátszottak abban, hogy Magyarország bekerült a bővítés első körébe. Ezen nem kell csod álkozni, és ennek jelentőségét a mai napon talán nem is kell túlhangsúlyozni. Nyilvánvaló, hogy stratégiai szerepünknek később a könnyű és nem is mindig könnyű döntések meghozatalánál is része lesz. Történelmileg oda zárkózunk vissza, ahová lelkileg, spiri tuálisan ez a nemzet mindig is tartozott: a Nyugathoz. Ez nem azt jelenti, hogy a Kelet ellenében csatlakozunk a nyugateurópai és északamerikai országok védelmi szövetségéhez. Azt hiszem, mondhatjuk, hogy a magyar nemzet tiszteli a Keletet, tiszteli a Ke let titkait és szenvedélyeit, ikonjait és szent lázadóit, hitét és forradalmait, de idegen kultúraként tiszteli; maga a nyugateurópai kultúrkör része, és ezt érezzük megerősíteni ezzel a csatlakozással. Elhangzott, hogy a szomszédos országokkal való jó vi szony biztosítható lehetne a semlegesség révén is. Ennek azonban nagyon komolyan ellentmond az a tény, hogy a szomszéd országokban
