Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 12 (50. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az alkotmányjogi panasz alapján alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatóságának visszamenőleges kizárására irányuló eljárás megteremtéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP):
495 kerülő disszonancia lényegét érzem a javaslat egyes elemeiben akkor, amikor az alapul vett és alapul fekvő alkotmányos alapvető emberi jog sérelmét - tehát amely ala pján az Alkotmánybíróság helyt adott a panasznak - olyan út felhasználásával irányozza elő rendezni - megítélésem szerint tévesen , amely holmi tényállásbeli nóvumot kívánna meg, magyarul: a perújítást jelöli. Kérem, az alkotmánybírósági eljárásban fel se m merült új tény, hanem a jogokon belüli disszonancia. Az ennek megfelelő eljárási út a rendes bírósági eljárási eljárás keretén belül a felülvizsgálat. Ebben az esetben elégülne ki az az alkotmányos igény, amelyet akceptált az Alkotmánybíróság, amikor hel yt adott a panasznak, és akkor nem lenne elutasítható formális okokkal majd a rendes bírósági eljárás keretén belül a panaszos kérelme. Még egyszer hangsúlyozom, enélkül pusztán és csak formális elégtételről lehetne szó. Vagy az egé sz jogrendszert újraalkotja a Ház, és kiterjeszti a perújítások körét az Alkotmánybíróság által a jelen esetben alkalmazott alkotmányjogi panasz helyt adásával - de akkor egészében újra kell rendezni az eljárásjogot , vagy pedig ezt a disszonanciát felold ja. Visszatérve az alkotmánybírósági határozatra, teljesen egyetértek az államtitkár úrral, amikor azt mondta ki ezen a helyen, hogy az Alkotmánybíróság határozata mindenkire nézve kötelező. Elsősorban igaz ez a jogalkotásra. Akkor, amikor ez az alkotmányb írósági határozat önmaga több részében - tehát a rendelkező részében, az indokolási részében - megismételve is a felülvizsgálatot írja elő, akkor, úgy gondolom, egy megalapozatlan jogi álláspont lenne minden ettől eltérő rendezési kísérlet - vagy pedig tév út. Befejezésül még egyszer hangsúlyozni kívánom, több mint egy évtizedes mulasztásnak tesz eleget egyrészt az előterjesztő, másrészt az igen tisztelt Ház, amikor ezt a súlyos problémát rendezi, azonban ennek a rendezésnek az útja a jogelvek és a magyar al kotmány előírásaival összhangban kell hogy majd megtörténjen. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Fenyvessy Zoltán képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja; őt követi majd Wiener György a Szocialista Párt részéről. DR. FEN YVESSY ZOLTÁN (MIÉP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy már az előttem szóló is jelezte, hosszú évek óta várat magára annak a problémának az intézményes megoldása, hogy milyen lehetősége van annak a sérelmet szenvedő félnek, akinek egy utóbb alkotmányellenesnek nyilvánított anyagi vagy eljárásjogi jogszabály alapján nem sikerült a jogos igényét érvényesítenie. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény alkotmányjogi panaszról szóló 48. §a csak az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltételeiről rendelkezik, de nem ad útbaigazítást arra nézve, hogy a panasz alapossága esetén a konkrét jogsérelem orvoslására az Alkotmánybíróságnak milyen törvényi lehetősége van. Ilyen rendelkezést a büntetőeljárás felülvizsgálatának az elrendelésével csak a büntetőügyekben tartalmaz az Alkotmánybíróságról szóló törvény 43. §ának (3) bekezdése, de ugyanezen szakasz (4) bekezdése a közigazgatási vagy a polgári ügyekben nem ad az Alkotmánybíróság elj árására iránymutatást. A törvényalkotásra vár tehát az a feladat, hogy az eljárásjogi módozatokat szabályozza. E tárgykörben az Alkotmánybíróság és a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága korábban már a törvényalkotóhoz is eljuttatott következő együttes á llásfoglalását fogalmazta meg: "A megfelelő eljárásjogokban rendelkezni kell arról, hogy megalapozott alkotmányjogi panasz esetén az Alkotmánybíróság határozata következtében a félnek az eljárás újrafelvételére van alanyi joga." (9.50)
