Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi ... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SÁLING JÓZSEF (MSZP):
475 szabályozzák például a munkaidőt, az pedig fel sem merül, hogy munkaszüneti napokon az ország nagy része dolgoz ik, mert a verseny ezt diktálja. (21.20) Próbálna meg kinyitni a franciák nemzeti ünnepén egy szupermarket, hogy ne is osztrák példát említsek. Egyáltalán nem állja meg a helyét az az állítás, hogy a mai szabályok a munkavállalóknak kedveznek, ezért ebből vissza kell venni. Ehhez csak meg kell nézni a munkahelyeken kialakult viszonyokat. Az üzemi tanácsok kollektívszerződéskötési jogához indokul hallottuk kormánypárti képviselőtársunktól, hogy nem védték meg a szakszervezetek a munkavállalókat, adjunk tehá t másnak is érdekvédelmi jogot. Rá pedig figyelni kell, mert tapasztalatait az egyik munkaadói szövetség vezetőjeként szerezte, és az ilyen ügyekben, mint tudjuk, főtanácsnok. Először is, a munkaviszonyokban az első helyen az állam áll, hiszen ő alkotja me g a munka törvénykönyvét. Azért írja elő például, hogy 8 órát kell dolgozni naponta, 5 napot és 40 órát egy héten, hogy jár a 30 nap szabadság, ki kell fizetni a túlórát, nem lehet munkát elrendelni a munkaszüneti napokon, mert ha az emberek többet kénytel enek dolgozni, hamarabb kiborulnak, az egészségügy pedig igen drága, és csak még gyorsabban fogyunk. De ma az állam nem tud érvényt szerezni a munka törvénykönyvének, ez amolyan puha törvény, a viszonyok pedig igen sok esetben a korai kapitalizmus idézik. Másodszor: ki az, aki nem tartja be az előírt munkarendet, ki nem fizet túlórát, ki nem jelenti be a dolgozót? - és sorolhatnám. A munkáltató. Ezért vérlázító egy munkáltató szájából azt hallani, hogy gyengék a szakszervezetek, mert kivel szemben gyengék? - pont a menedzsmenttel szemben. Talán korrektebb lett volna a gazdasági nyomásra hivatkozni, csak abból nem vezethető le, hogy miért is kell gyengébb partner az érdekvédelemhez. Jobb az üzemi tanács vagy akár a munkástanács, mint ahogy hallottuk. Ezt el i s hiszem. Sok érvet hallottunk arra nézve, hogy miért jogi nonszensz az üzemi tanácsoknak kollektívszerződéskötési jogot adni ma Magyarországon. Én ehhez csak két további megjegyzést teszek. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ilyen típusú munkavállalói szervez etekkel az a baj, hogy ezeket nem lehet felülről megcsinálni, ezeket az emberek hozzák létre, amit aztán a törvények persze szentesíthetnek. Ezért nincs nálunk semmilyen gyökere az üzemi tanácsoknak, éppen ezért nem is igazán működnek. Mint tudjuk, az üzem i tanácsainkat, a német Mitbestimmungsrecht alapján kellett létrehozni. De vajon hol van ma Magyarországon együttdöntés? Szinte sehol. Az üzemi tanácsok egyik fő feladata az információszerzés, a munkavállalók azonban szinte alig rendelkeznek cégükről infor mációval, pedig annak biztosítását két törvény is előírja. A munkáltatók nem adnak információt, nemhogy együtt döntenének a dolgozókkal, ezért van az a nagy titkosítás. Sokszor előfordul még az is, hogy a szakszervezetek számára titkosak a béradatok. Ez üg yben egyébként még az adatvédelmi biztos is eljárt. Végül is, ha a mai magyar viszonyok között egy ilyen szervezetre bízzuk az érdekvédelmet, függetlenül a jogi képtelenségtől, két haszna is lehet a dolognak: a szakszervezetek gyengítésétől politikai haszn ot remél a kormány, az érdekvédelem gyengítéséből pedig anyagi hasznot húznak a munkáltatók. Ha valahol nincsenek polgári viszonyok ma Magyarországon, az éppen a munkahely. Ahhoz, hogy a munkavállaló polgár legyen, vagyis ismerje jogait, és követelni merje járandóságait, éppenhogy támogatnia kellene a kormánynak és nem szembe fordulni a dolgozókkal. Nagyon zokon vettem azt, amit az államtitkár úr a munkaidőkedvezmény megváltásának megszűnéséről mondott. Majd több munkát végeznek az érdekvédők - hallatszott . Miután a szakszervezeti munkát 90 százalékban társadalmi munkában végzik a tisztségviselők, a pénz megvonásával éppen azt a szakértői díjat veszik el a szervezetektől, ami nagyon kell ahhoz, hogy a munkáltatóval, az ő teljes apparátusával érdekvitát lehe ssen folytatni. Úgy gondolta talán az államtitkár úr, hogy ezentúl a munkáltatók több időre engedik el az szbtitkárokat szakszervezeti
