Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi ... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KISS PÉTER (MSZP):
473 üzemi tanácsnak hívnák, hanem szakszervezetnek. Ilyen értelemben tehát a l épés szándékát tekintve bármennyire jó irányú, alkalmatlan és káros. Csak az érvek sorában említeném meg, hogy a magyar jogrendszerbe sem illeszthető be. Gondoljanak csak a törvényes nyomásgyakorlás egyik eszközére, a sztrájkra, a sztrájktörvény leírására, amely finoman szólva nem harmonizál ezzel a most létrehozandó intézménnyel. Mégis a bajom nem ezzel kapcsolatos, hiszen tegyük fel, hogy ad absurdum át lehet vezetni a sztrájktörvényen, át lehet a másikon, a harmadikon, a negyediken. A megoldást érintő a problémám, épp ezért ennek egy alapos újragondolása - elsősorban egyébként, én úgy hiszem, az ágazati kollektív megállapodások irányában - indokolt volna. Ehhez a partnerségünket természetesen felajánlom. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsor aiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Sümeghy Csaba képviselő úr kétperces felszólalása következik. DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szívből örülök, hogy az ellenzék részéről ilyen kulturált felszólalá s hangzik el a Házban. A gondom mindössze az vele, hogy néhány állításával nem tudok egyetérteni, annak ellenére, hogy hangneme kifejezetten kulturált, mondanivalója jól megfogalmazott. Nem kértem kétpercesre szót Sándor László képviselőtársam felszólalása után, aki aggódik a kormánykoalícióért, és némi fenyegetéssel olyan dolgokat mond, hogy milyen következmények várhatók. Úgy gondolom, ezzel most ne foglalkozzunk igazán, hanem foglalkozzunk Kiss Péter képviselőtársam által elmondottakkal! Képviselő úr, am it ön elmondott, látszatra nagyon igaz, a baj vele csak az, hogy nem így van! Nagyon szomorú lennék, ha az ön által elmondott állítások, tehát az, hogy itt szociális tenderek, szociális vívmányok területén ez az ország háttérben lenne, igazak lennének, ugy anis akkor azt az egyenes következtetést kellene levonni, hogy az 1945 óta fennálló valamennyi rendszer és valamennyi kormány hazudott. Ugyanis nem kell messzemenőkig megerőltetni a memóriánkat azért, hogy emlékezzünk rá, hogy valamennyi kormány a szociáli s vívmányokat helyezte előtérbe, és azt mondta, hogy Magyarország ezen a területen élen járó, ott vagyunk a spiccen. Úgy gondolom, ezt az állítást bizonygatni kellett volna, és talán nem illik különösen most bele a kormány által beterjesztett új érdekegyez tetés, illetve szociális párbeszéd intézményébe ez a felfogás. Azt már csak mellékesen jegyzem meg a kétperces időkereten belül, hogy nem a munkavállalók és szakszervezetek jogainak korlátozása miatt jött be a tőke, hanem azért, mert 1989ig Magyarországon egy abnormális rendszer alakult ki, ahol a keleti bérek és a nyugati árak domináltak. Ez volt az alapvető probléma és nem a Szociális Charta. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Kiss Péter képviselő úr kétpercese következik. KISS PÉTER (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Annak, amit a magyar munkaerőpiac vonzerejével kapcsolatban megemlítettem, van egy pozitív olvasata is. A magyar erőforrás, a humán erőforrás vonzósága, és akkor, amikor ott ültem abban a piros székben, és elmondta m, hogy azért jön a működő tőke Magyarországra, mert egyedülálló a humán erőforrás, akkor mindig azt mondták önök a másik oldalról, hogy igen, igen, meg azért, mert olyan olcsójános ez az ország, hogy az na, és iszonyú módon megéri ilyen szociális sztender dek mellett idejönni, idehozni a tőkét, és itt foglalkoztatni embereket töredékéért a bérnek, a szociális juttatásoknak, szociális költségeknek és egyebeknek. A kettő egyszerre igaz, de a kettő egyszerre igaz!
