Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi ... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KISS PÉTER (MSZP):
470 középvállalkozásnál, ami tükrözi azt az állapotot, amely szerint manapság a munkavállaló és a munkaadó nem egymás ellensége, ellenfele, hanem nagyon is fontos szövetségese. Tudniillik ezeknél a kisvállalkozásoknál a tulajdonos, a menedzsment - úgymond a főnökség , illetve a munkavállaló nagyon szorosan kell hogy együttműködjön ahhoz, hogy a vállal kozás igazán jól működhessen. Úgy gondolom tehát, hogy mindenképpen pozitív az, hogy az üzemi tanácsok lehetőséget kapnak arra, hogy a munkavállalók érdekeit kollektív szerződésben rögzíthessék. A következő kérdéskör, amivel szeretnék foglalkozni - és már a bizottságban is szót váltottunk erről , a leltárfelelősség kérdése. Nem akarok megint történelmi példákkal előhozakodni, de St. Gallen óta tudják rólunk - és a legutóbbi Históriaszámban is benne foglaltatik ez , hogy nem arról vagyunk híresek a világb an, hogy a tulajdon túlságosan szent lenne nálunk. Szent László és Kálmán törvényeire kellene utalnom és a kedvenc példámra, amit már a bizottsági ülésen is elmondtam; Illyés Gyula: A puszták népe óta tudjuk, hogy az uraságtól, kvázi a munkáltatótól való l opás majdhogynem nemzeti sport számba ment a '30as években. Azt gondolom, hogy az elmúlt néhány év és a rendszerváltás tulajdoni átrendeződései sem igazán erősítették meg a tulajdon szentségét sokak szemében. Ezért a leltárfelelősség szabályozása és bizon yos szempontból a szigorítás számomra megint csak olyan dolog, ami kedvező ebben a módosító csomagban, holott tudom, hogy vannak helyek, ahol ez igenigen nehezen megvalósítható, és itt a kereskedelemről kell megemlékezni, ahol, tudjuk, alapvetően az érték ek eltulajdonításában a kedves vásárlók és olykorolykor az üzletek alkalmazottai jeleskednek. Úgy gondolom, hogy a munkavállaló kiszolgáltatottságát... - azonban az a dolog, amely a törvénytervezetben is benne foglaltatik, és a tulajdonos, illetve a munká ltatónak a biztonságos őrzésre vonatkozó kötelmeit tartalmazza, biztosítékot nyújt. A harmadik rész, amiről szeretnék néhány szót szólni, a vezető állású munkavállalókra vonatkozó rendelkezések körébe tartozik. Ami nekem szimpatikus ebben az előterjesztésb en, az az összeférhetetlenség kérdése. Azt hiszem, hogy mindenki nagyon sok elrettentő példát tudna arra mondani, hogy a rendszerváltás idején - illetve napjainkig is - hogyan mentek tönkre állami vállalatok, vállalkozások annak révén, hogy a tulajdonosaik a megrendeléseket, a piacokat egyszerűen a baráti körnek, ismerősöknek, rokonoknak játszották át. Úgy gondolom, hogy erre a problémára valamelyest gyógyír lehet ez a törvénytervezet, bár a tisztesség olyan kategória, amit - úgy gondolom - törvényekkel sza bályozni nem lehet, tehát lehetne még szigorítani ezen a dolgon. Köztudott, hogy a Fidesz mindig a szigorú összeférhetetlenségi szituációk híve volt. Úgy gondolom, hogy ez ebben az esetben is indokolt. Összefoglalva: azt gondolom, hogy a munkavállalók olda láról ez a törvényjavaslat nem elvetendő dolog. Alapvetően - és itt elsősorban a 2. §ban foglaltakra gondolok - az ő érdekeiket szolgálja, úgyhogy javaslom a tisztelt Háznak elfogadásra. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Felszólalásra következik Kiss Péter képviselő úr, MSZP. KISS PÉTER (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A megírt beszédemet megtartanám a részletes vitára, és azt hiszem, a beszélgetést ott, ebben a körben folytathatjuk. Kéthárom dologról szeretnék szólni, hogy egy kicsit magam is elősegítsem a gondolkodást a munka törvénykönyve, a munka világa kapcsán. Az egyik: úgy ítélem meg, hogy a munka világáról és az azt szabályozó alapvető törvényről gondolkodni anélkül, hogy belekombinálná nk az uniós csatlakozásunk, felzárkózásunk alapvető, e területet érintő kihívását, nem lehet.
