Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 1997. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
458 és a fizetési m érleg pozíciója 2 milliárd dollár fölötti negatívumot mutat ismét. Köszönöm. (Taps a MIÉP padsoraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Horváth János képviselő úr előzetesen írásban jelentkezett. Képviselő úr következik, tessék! DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy a vége felé érkezünk ennek a témának, azt hiszem, mondhatom, hogy a vita nagy része, jelentős része nem szorosan a Magyar Nemzeti Bank 1997. évi működéséről szólt, hanem ezzel kapcsolatban vagy néha nem is ezzel kapcsolatban sok minden másról. (19.50) Elmondtunk dolgokat, ami a szívünket nyomta, mondhatnám, ami sokaknak a bögyében volt. De úgy látszik, ez is hozzátartozik a parlamenti rituáléhoz. Engedtessék meg, hogy ne is kísé reljem meg, hogy ezekre reflektáljak, még abban a szerepben sem, mint a bizottság előadója, hanem inkább egyetlenegy témára szorítkozom, a jegybank működésére. Ha az, amit most elmondok, leírandó lenne valamiféle publikáció formájában, akkor körülbelül az lenne a címe: a jegybank lehet növekedésorientált. Ebben a szellemben, erről a témáról és csak erre szorítkozva mondok néhány propozíciót. Most az időbeli korlátok keretein belül azt a témát kívánom érinteni, vizsgálni, hogy milyen szerepe lehet a jegybank nak abban, hogy a nemzetgazdaság optimális, tartós és stabil növekedési pályán maradjon. Hangsúlyozom, hogy ezen cél követésében előfeltételnek tekintem a Magyar Nemzeti Bank mint jegybank függetlenségének garantálását. Bár a jegybank a magyar állam tulajd ona, alapszabályait az Országgyűléstől kapta, és itt beszámolóval tartozik, ugyanakkor független a mindenkori kormánytól, vagyis nem a mindenkori kormány programja vagy költségvetési megszorításai motiválják. A jegybank monetáris politikájának működése füg getlen ettől, így annak a célja az, hogy az infláció leszorításán munkálkodjon, a munkanélküliséget csökkentse, a növekedést előmozdítsa, a nemzetközi egyenlegeket fenntartsa - körülbelül ez a négy fő program. Bizonyítani szándékozom, hogy az említett négy cél követése lehetséges, sőt kölcsönösen egymást felerősítő tevékenység. Hangsúlyozom, tisztelt Ház, a növekedés prominens szerepét, annyira, hogy általa a többi cél előrehaladása is felerősödik. Éppen ez az a meglátás, amely kapcsán szükséges újragondoln i a jegybank tevékenységének bizonyos részét. Még mindig általánosan, világszerte használatos, léteznek azokban a sokat emlegetett tankönyvekben megtalálható elméletek, igen, még léteznek, bár mind gyakrabban megkérdőjeleződnek, újragondolódnak. Azok szeri nt a többékevésbé fakuló és, mondhatnám, ásatag elméletek szerint az össztermelés, a GDP befolyásolásának hathatós eszköze a jegybank, nálunk a Nemzeti Bank, egy különös fajta metódus folytán. Nevezetesen az intézmény feladatává teszi azáltal tartani a ma kroökonómiai egyensúlyt, hogy ösztönözze a stagnáló vagy pedig fékezze a felgyorsuló nemzetgazdaságot, aminek is az elméleti alapját szolgáltatja egy sajátos konvencionális postkeynesi cum monetáris intervenciós cum fiscalaktivista neoklasszikus paradig ma. Ez a modell az össztermelést, a GDPt olyan langyoshűvös tempóban kívánja tartani, amely szerinte nem kockáztatná a stabilitást. Ennek érdekében a jegybank, amikor inflációtól tart, felemeli a pénz árát. Az indoklás az, hogy a magasabb kamatláb majd l assítja a növekedés tempóját, és ezáltal mérsékli a piacon megjelenő emelkedő kereslet által gerjesztett inflációt. De ez a logika sántít, tisztelt Ház! A magasabb kamat nemcsak a keresletet, hanem a kínálatot is visszafogja. Az tény, hogy a kamatlábemelés a kereslet csökkenéséhez vezet, ami fékezi a kereslet gerjesztette inflációs nyomást. Ugyanakkor az is tény, hogy a hitel árának emelése, a magasabb kamatszint mozgásba hozza a költséggerjesztésű inflációt,
