Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 1997. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
453 munkanélküliségi ráta javult - 9,9 százalékról 8,7 százalékra. (Moraj a MIÉP padsoraiban. - Dr. Gidai Erzsébet: Ez nem igaz! - Rozgonyi Ernő: Hihetetlen!) Sajnos, a fogyasztói árak kissé magasabb ütemben növekedtek, mint ahogy azt terveztük, és a keresetek növekedése is meghaladta a tervezettet. A lakossági megtakarítások a vá rtnál jobban nőttek, a kedvező monetáris politika eredményeként a jegybank stabilizálta a forintbefektetésekkel realizálható kamatprémiumot, és nem közömbös az, hogy 1997ben a nemzetközi hitelminősítő intézetek felértékelték Magyarországot. Ha visszaemlék szünk arra az időszakra, akkor regisztrálhatjuk, hogy a Budapesti Értéktőzsde forgalma is ekkor kezdett dinamikusan megélénkülni. Azt gondolom, hogy mindezek az eredmények nem következhettek volna be, ha a gazdaságpolitika és a monetáris politika nem tanús ít olyan összhangot, mint ahogy az a beszámolóból is kitetszik. Megállapíthatjuk tehát, hogy a jegybank a rendelkezésére álló eszközrendszerrel jól sáfárkodott. Sikeresen tudta megteremteni a kamat- és árfolyamalakulás összhangját. (Enyhe derültség a MIÉP padsoraiban.) A jegybank értékelése során megítélésünk szerint ki kell emelni, hogy az 1997ben hozott intézkedések következtében a forint árfolyamának stabilitása biztosított volt a megingás ellenére is, a forint iránti bizalom nőtt, az akkori cseh és áz siai válság hatása alatt is sávon belül maradt a forint leértékelődése úgy, hogy a devizatartalék nem csökkent. Ha valaki figyelmesen tanulmányozta a jegybanki eszköztár változásait, a jegybanki kamatok transzmissziós folyamatát vagy éppen a pénz- és hitel kereslet tudatos alakításának folyamatát, az csak elismeréssel szólhat arról a magas szakmai színvonalú munkáról, amely végső soron a forint iránti befektetési bizalmat teremtette meg. Nem tehetjük meg, hogy ne szóljunk a hitelintézeti rendszer működési fe ltételrendszerének alapos megváltozásáról, amit a jelentés is részletesen elemez. Ebbe most nem kívánok tételesen belemenni - tekintettel az idő előrehaladtára , de azért szeretném ráirányítani a figyelmet a hitelintézeti törvény hatálybalépésére: a szako sított hitelintézetek új tartalommal működtek '97től, a prudenciális szabályok szigorodtak, erősödött a külföldi szakmai befektetők aránya. Figyelemre méltó e tekintetben a jelentés 113. oldalán található nagyon fontos bekezdése, amely mellett megítélésem szerint akkor, amikor a Nemzeti Bank 1997. évről szóló jelentését értékeljük, nem mehetünk el. Ez a bekezdés azt mondja, hogy bankszektor gazdaságban betöltött súlyának a '90es évek első felében megfigyelt csökkenése 1996ban megállt, 1997ben pedig hatá rozott növekedés indult meg e tekintetben. A bankrendszer koncentrációja 1997ben csökkent, és európai viszonylatban már nem számít magasnak. Egyaránt csökkent a három és az öt legnagyobb bank piaci részesedése. Azt gondolom, hogy a Magyar Nemzeti Bank tev ékenysége nélkül ez a radikális változás 1997ben nem lett volna érzékelhető. (19.30) Az államadósság alakulásáról szeretnék két mondatban szólni. 1997ben különösen nagy mértékben javult a bruttó adósság a GDPhez viszonyítva. Ennek a mértéke - ahogy a je lentés azt tartalmazza - 8 százalék volt. De módosult az államadósság szerkezete, összetétele is, és ahogy erről itt már beszéltünk, változott a költségvetés finanszírozása. Ettől az évtől nem vásárolhat állampapírokat a Magyar Nemzeti Bank. Szólni kell az adósságcseréről, amelynek mértéke 1749,7 milliárd forint volt - erre Gidai képviselő asszony is utalt, illetve feltette a kérdést, s várta a választ. Arra gondoltam, hogy nem kétpercesben válaszolok neki, sajnálom, hogy most már nincs itt. Azért el kell m ondjam, hogy 1996 végén a központi költségvetés bruttó adóssága 5000 milliárd forint volt, ezen belül a Magyar Nemzeti Bankkal szembeni kamatmentes adósság 1600 milliárd forintot tett ki. Miből származik ez a kamatmentes adósság? Bár nem tételezem fel, hog y ezt Gidai Erzsébet képviselő asszony ne tudná; azt gondolom, az olvasmányaiból megismerhette, hogy a nettó devizaadósságon keletkező árfolyamveszteség elszámolási rendszere olyan volt, hogy a költségvetésnek a veszteségre a Magyar Nemzeti Bank kamatmente s hitelt biztosított.
