Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 1997. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ROZGONYI ERNŐ (MIÉP):
431 Igaz, az idézet az Egyesült Államokra vonatkozik, de azért látni fogják majd, illetve hallani fogják, hogy nagyon jól adaptálható a magyar viszonyokra. Mondanám az idézetet: "A FED jelenlegi független sége jó dologe vajon? Néhány közgazdász úgy véli, hogy nem. Naiv dolog volna úgy elképzelni a FEDet, hogy önzetlenül a közjó megvalósítására törekszik. A FED önös érdekekkel is rendelkező szakapparátus, amely nagyobb hatalom és presztízs elérésében érdek elt, és a közjóval szemben valószínűleg ezeket az érdekeket részesíti előnyben." Aztán pár sorral tovább, újból idézem: "Milton Friedman például hosszú ideje amellett érvel, hogy a FEDet nagyobb mértékben kell felelősségre vonhatóvá tenni intézkedéseiért. A FED céljait világosan meg kell fogalmazni, s teljesítményét annak megfelelően kell megítélni, hogy mennyire sikerül megvalósítani a szóban forgó célokat. Ha nem sikerül elérni a kitűzött célokat, akkor a kormányzókat el kell bocsátani. Friedman még azt is fölvetette, hogy a FEDet a kincstár hivatalává kellene tenni. Ilyen esetben a gazdaságpolitikai kritikáknak mindössze egyetlen címzettje lenne, a jelenlegi gyakorlat mellett a dolgok rosszra fordulásakor a FED és a kincstár egymásra háríthatja a felelő sséget." Milton Friedman egyébként a monetarizmus atyja, kedves képviselőtársaim, és a hazai liberálisok kedvenc Nobeldíjas közgazdásza, megfellebbezhetetlennek kikiáltott elméleti szakembere. Úgy gondolom azonban, hogy a Magyar Nemzeti Bank ellenőrizhető ségének kérdésében nekünk nincs szükségünk friedmanokra, enélkül is könnyen belátható: ha egyszer a következményeket viselnie kell a társadalomnak, akkor a Magyar Nemzeti Bank ellenőrzésének megszervezése a mi dolgunk, tisztelt képviselőtársaim, már csak a tulajdonos jogán is! A Magyar Igazság és Élet Pártja ehhez ragaszkodni fog. Új, de kapcsolódó témaként kell elmondanom, hogy én tulajdonképpen nem csodálkozom a sorozatos bankcsődökön, brókercsődökön, az ebből eredő állandósult konszolidációs igényeken és nyomáson. Két oka is van ennek. Az egyik állami hatósági ellenőrzés hiányossága vagy ha úgy tetszik, csődje hazánkban és ehhez kapcsolódóan a Pénzügyminisztérium korábbi vezetésének rendkívül furcsa, szinte érthetetlen magatartása. Elképesztő az a lazaság , amit ezen a téren tapasztalhattunk. Itt senki nem felel semmiért, ha egyszer a hatalomban érzi magát? Gyökeres változásra van szükség! A másik - és ezért kezdtem el erről beszélni - a Magyar Nemzeti Bank szerepe. Jó és általánosítható példa erre a Postab ankügy, de akármelyik másik is. A helyzet kialakulásában a tőke és a megkövetelt tartalék szabályozása és aránya révén, valamint a leszámítolási ablak révén észre kell vennie a közelgő csődöt a Magyar Nemzeti Banknak és nemcsak pillanatnyi mentésben kell részt vennie, hanem azonnal és keményen kell fellépnie és jeleznie, hogy itt valami durva baj van. Ez azonban nem történt meg. De hogyan is lehetne ezt a Magyar Nemzeti Banktól megkövetelni vagy számon kérni? Hiszen látjuk, tudjuk, hogy a Magyar Nemzeti Ba nk még a saját cége körében sem képes idejében beavatkozni. Szomorú, de jellemző, egy újságcikkből kellett arról értesülni, hogy az MNB bécsi bankjának az újságcikk szerint 80 milliárdos vesztesége van - vagy több, ki tudja. A legszomorúbb az egészben az, hogy amikor a múlt héten a számvevőszéki bizottság tárgyalta az MNB helyzetét, akkor erről a témakörről nem vagy alig lehetett információt kapni, azt is csak úgy, hogy szigorúan titkosnak minősített anyagot kaptunk, amit zárt ülésen tárgyaltunk. De, tiszte lt hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim, egy "a" betűt nem találtam az egész anyagban, ami indokolná a titkosítást. Természetesen a titkos anyagból nem idézhetek, mert titoksértést követek el. Nos, ezért az újságcikkhez kell fordulnom - ami egyébké nt ott le van írva, ezerszer inkább titkosnak lenne minősíthető , és abból a következőket tudjuk meg: 1998. október 21én e témakörben már folyt megbeszélés az Országgyűlés költségvetési bizottságában. Gondolom, ez is szigorúan titkos volt, mert én erről például nem tudok semmit, az újság viszont igen. Eszerint Surányi úr elmondta, a deficit hosszú időn keresztül halmozódott fel, és igyekeznek a veszteségek fedezetét a Magyar Nemzeti Bank mérlegében megteremteni. Kérem, ehhez tulajdonképpen kommentár sem k ellene, de azért kommentáljuk! Ha a veszteség hosszú időn keresztül halmozódott fel és ezt a Magyar Nemzeti Bank vezetői is tudták, akkor vajon miért kellett megvárni, hogy az
