Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 1997. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ROZGONYI ERNŐ (MIÉP):
429 meghatározni az időzítést, és a szükséges gazdaságpolitikai beavatkozás mértékét. A monetaristák nem hisznek abban, hogy átváltási viszony érvényesül az infláció és a munkanélküliség között. Hitük szerint a monetáris politika tulajdonképpeni feladata nem a kibocsátás, hanem az árszint stabilizálása." Aztán kicsit később egy másik passzus - bocsássanak meg ezért, de ezt is id éznem kell szó szerint - a következő: "A pénzmennyiség stabil, hosszú távú növelésének monetáris politikáját viszont - legalábbis elvileg - könnyű megvalósítani. Feltételezve, ahogy a monetaristák is teszik, hogy a pénzmultiplikátor stabil vagy legalábbis előre jelezhető, mindössze annak biztosítására van szükség, hogy a monetáris bázis növekedési üteme összhangban legyen a pénzmennyiség kívánatos növekedési ütemével. Ha a pénzmultiplikátor konstans, akkor a pénzmennyiség 2 százalékos növekedéséhez a monetá ris bázis 2 százalékos növekedése szükséges. Rendszeres, nyílt piaci vásárolások során könnyen elérhető a monetáris bázisnak a célkitűzésben szereplő növekedési üteme." Úgy gondolom, hogy a Magyar Nemzeti Banknak ez évek óta egyik alapállása. Persze az any ag olvastán megszédül az ember, mi mindenről esik szó, de nyíltan bevallva, az anyagból kiderülően is 1997ben és, mint tudjuk - hiszen megkaptuk az anyagot , 1999ben is a szolgált, kiemelt cél az árstabilitás irányába való fokozatos javulás elérése voln a. (17.20) Ezért minden, és emellett természetesen sok egyéb is történik, ahogy ez szükségszerűen - sokszor feleslegesen - lenni szokott, de mindig minden a mutatóknak való megfelelés jegyében. Aztán ehhez a kérdé shez tartozik tulajdonképpen a forint csúszóleértékelésének a kérdése is. Előre kell bocsátanom, ezt mint módszert nem Magyarországon találták ki, nem Surányi úr találta ki, ez a módszert ismert; ha úgy tetszik, minden jobb tankönyvben szerepel. Csakhogy e zt igen ritkán alkalmazzák, és ami a legfontosabb, mindig csak rövid időszakaszokban - és nem véletlenül. Nálunk ez egy évek óta folyó, előre meghirdetett gyakorlat, ami kizárólag az idegen befektetőknek előnyös majdnem minden ügylet kapcsán és a magyar ér dekek ellenében. Ideje lenne már, hogy a már nem is annyira új kormány erre felfigyeljen. Bizony meg lehet kérdezni, hogy ez a monetáris politika miben és mennyire hatékony. Egy dolog biztos, eszközrendszere és annak alapján megfogalmazott igényei szinte l ehetetlenné teszik egy ésszerű, a nemzet egészének megfelelően előnyös és kiegyensúlyozott gazdaságpolitika, társadalompolitika kialakulását. És ez bizony igen nagy hiba! Az ember ugyanis hajlamos lenne azt a romantikus hitet táplálni, hogy a közgazdaságt udomány egyik fundamentális feladata adott körülmények mellett és közepette az egész adott közösség számára a legjobb és legszélesebb körű fejlődési lehetőségek kialakításának biztonságos és egyben tudományos megalapozása. Csakhogy, ha ez csak a legkisebb mértékben is igaz, akkor tanulni ugyan mindenből lehet, de tudomásul kell venni: nem lehet kívülről kapott recepteket vakon alkalmazni, nem lehet öncélú vagy fontos mutatókhoz egyaránt görcsösen ragaszkodni, függetlenül a társadalom megoldatlan problémáitó l; azaz lehet, de annak többnyire gyászos következményei vannak. Ezt is megtanulhattuk volna az elmúlt 50 év gyakorlatából. Ugyanis, tisztelt "másságszakértők", azt is tudomásul kell venni, hogy minden ország más, más helyzetben van, uniformizált megoldás ok nem vezetnek sehova sem. Az sem, ha ezért kívülről - ki tudja milyen érdekekből - vállveregetést is szoktunk kapni. Ugyancsak a romantika körébe fogják itt néhányan sorolni a következő gondolatot is. Ha van egy olyan gazdaságpolitikai koncepció, amely a dott országban kielégíti a közgazdaságtudomány említett alapcélját, és van olyan kormány, amelyik ebbe az irányba is végre el akar indulni, akkor kérem, a költségvetési politikának és a monetáris politikának minden eszközzel és összehangoltan ezt a gazdas ágpolitikát kell szolgálnia. És ez, kérem - újból el kell mondanom , nem esik mindig egybe a kívülről diktált mutatók teljesítésével vagy az arra való törekvéssel. Noha kétségtelen, elismerem, tudom, törekedni kell a legkisebb konfliktusok melletti megold ásokra. Mit jelent azonban ez az egész? Azt jelenti: nem a monetáris
