Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 1997. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ROZGONYI ERNŐ (MIÉP):
427 Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor hónapokkal ezelőtt elolvastam ezt a beszámolót, többször is arra gondoltam, hogy vajon mi értelme van annak, hogy erről vitát vagy közös kiértékelést tartsunk, hiszen mindaz, ami ebben a jelentésben le van írva, tényként megtörtént a múltban, lezajlott, tulajdonképpen megváltoztathatatlan; ráadásul egy másik, más összetételű parlament, más kormány idején zajlott le mindez, és talán, reményeink szerint, egy másik gazdaságpolitika jegyében. Aztán menet közben, meg az ismételt olvasás után rá kellett jönnöm, hogy azért ez a beszámoló mégiscsak érdekes lehet ma is, és talán a jövőre nézve is tartalmaz használható gondolatokat, h a nem is a közölt számoknál leragadva elemzünk, hanem általánosságban, a számok mögött megbúvó szándékok, gondolatok, törekvések fényében, és elsősorban a jövő aspektusából tárgyaljuk ezt a beszámolót. Rá kellett azonban jönnöm arra, hogy az anyag bősége m iatt igen nagy a veszélye az eltévelyedésnek, és egy ilyen felszólalás keretében egész egyszerűen nem lehet teljes körű kiértékelésre vállalkozni. Ezért végül is úgy döntöttem, hogy csak néhány, számomra és a frakcióm számára fontosnak tűnő dologról beszél ek a következő néhány percben. Tény: én nem dicsérni jöttem; nem is agyagba döngölni, de nem dicsérni. Akkor vágjunk bele! Most is, mint már annyiszor, szóvá kell tennem: nem tartom helyesnek, hogy minden folyamat elemzéséhez, nemzeti banki anyagokban, köl tségvetési anyagokban, állami anyagokban mindig mindent a GDP százalékában megadott mutatókban találunk. Ez lehet európai vagy akár az egész fejlett világban bevált módszer, de nem helyes az ilyen módon képzett mutatókat abszolutizálni hazai viszonyaink kö zött. Sokszor elmondtam, de el kell mondanom újból és újból: más a helyzet a Német Szövetségi Köztársaság esetében, és megint más a mi viszonyaink között. A németek ötvenegynéhány éve gazdaságukat tekintve egy szerves, mondhatni azonos trend mentén lényeg ében töretlen fejlődési utat jártak be. Így gazdasági elemzéseikhez használható mutatórendszer alakítható ki úgy, hogy az egyes jelenségeket és azok számszerű értékeit a GDPre vetítve is vizsgálják. A nemzetközi összehasonlításokhoz is alkalmasak lehetnek az így képzett mutatók, mondjuk, Németország és Franciaország összehasonlítása esetén. Bár meg kell jegyeznem, hogy a tartósan homogén fejlődési pályán mozgó gazdaságok esetében is feltétlenül szükség van a GDP összetételének, illetőleg változásának vizsg álatára is, különben félrevezető következtetésekre kerülhet sor. (17.10) Ha itthon, magyar viszonyok között a GDP százalékában hasonlítgatunk, elemezgetünk mutatókat, akkor gyakorlatilag önmagunkat ámítjuk, önmagunkat csapjuk be vagy vezetjük félre adott e setekben, attól függően, hogy milyen mutatóról van szó. Tudniillik, magyar viszonyok közt nem elég annak vizsgálata, hogy a növekedés koncentráltsága és szétterülése mit mutat, és hogyan viszonyulnak ezek az arányok egymáshoz. Nem elég gazdasági ágazatokra vagy tevékenységekre bontva megfigyelni a bruttó össztermék alakulását, hanem mindenekelőtt összességében és az említett aggregátumokban egyaránt azt kellene egyértelműen bemutatni, hogy a GDP növekedése, változása mennyiben a multinacionális cégek eredmé nye, hogyan alakul ez a mutató, ha csak a magyar vagy magyar többségi tulajdonban álló cégek, vállalkozások teljesítményének alakulását mutatjuk ki. Lényegében mindez a megállapítás áll az exportimport alakulására is. Aztán világosan látni kell, hogy nem ad mindenre választ a GDP alakulása, volumenének növekedése. Az sem mindegy ugyanis, hogy a magyar társadalom egészének mit ad a GDP növekedése, hogyan járul hozzá például a társadalmi összkiadások fedezéséhez, a nemzeti jövedelem növekedéséhez. Érdekes vo lna látni, hogyan is alakult ez a folyamat és például a nemzeti vagyon nagysága, mondjuk, az utóbbi 1012 évben. Oly büszkék vagyunk arra, hogy milyen mértékben jön be a külföldi tőke az országba. Mély hallgatás övezi, hogy ezzel szinte párhuzamosan, egyid ejűleg mennyi tőke kerül ki az országból. Erről sem ártana tudni vagy képet kapni. Legnagyobb
