Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
369 Tiltakozni fognak a nemdohányzók védelméről intézkedő törvény ellen a vendéglátásban és a szállodaiparban érdekeltek is, arra hivatkozva, hogy a törvényben található enyhe korlátozások is vesz élyeztetik majd az idegenforgalomból származó állami bevételt. Nem hiszem, hogy a miénknél sokkal súlyosabb tilalmakat alkalmazó NyugatEurópából vagy Amerikából bárki is azért utazott volna eddig Magyarországra, hogy nyugodtan elszívhasson egy cigarettát vagy szivart valamelyik méregdrága éttermünkben. Az igazság az, hogy a dohányipar mellett a nagy üzlet másik fő haszonélvezője a mindenkori állam. A költségvetés ugyanis hatalmas hasznot húz a dohánytermékek adóztatásából, még ha ennek mértéke - érdekes mó don - el is marad az Európai Unióban szokásostól. Igaz, az államháztartás másik része, az egészségügy ennél sokkal többet költ az okozott károk enyhítésére, azonban ez más költségvetési fejezetben jelenik meg. Ezért az időnként rövidlátó pénzügyérek csak a számszerűsíthető bevételt nézik, a pénzben nehezen kifejezhető kárról pedig rendre megfeledkeznek. Már több adat elhangzott a Házban, de úgy gondolom, nem elég ismételni ezeket az adatokat. Felmérések szerint Magyarországon minden második férfi és minden negyedik nő dohányzik. Az összlakosságra vetítve évente átlagosan 3300 szál cigaretta fogy; fejenként átlagosan 20 ezer forintot füstölünk el egyetlen esztendő alatt. A dohányzás Magyarországon évente legalább 30 ezer ember haláláért felelős. 1996ban a do hányzásnak tulajdonítható kórházi ellátási költségek nagysága elérte az 5,5 milliárd, a járóbetegekre fordított kiadás a 6 milliárd forintot. Ugyanebben az évben csaknem 8 milliárd forintot fizettek ki rokkantnyugdíj formájában olyan betegeknek, akik a doh ányzás miatti betegség következtében váltak munkaképtelenné. Táppénzre ugyanezen okból 3,3 milliárdot fizettek ki. A füstölés miatti betegségek gyógyszerköltsége 8,5 milliárd forint volt. A dohányzás okozta közvetlen, illetve közvetett, például tűzkárok mi atti költség, illetve a kiesett jövedelem már két évvel ezelőtt is 230 milliárd forintot tett ki. A mai nap folyamán elhangzott itt, a Házban, hogy ez a múlt évben a 300 milliárd forintot is meghaladta. Visszatérve '96ra: ezzel szemben az államháztartás m indössze 73 milliárd forintnyi bevételhez jutott a dohánytermelésből és forgalmazásból, tehát az arány durván 3:1hez. Vannak azonban olyan makrogazdasági tanulmányok, melyek a dohányzás nemzetgazdasági kárait és a költségvetés bevételeit körülbelül 5:1, illetőleg 6:1 aránnyal szerepeltetik. Tehát nagyon káros az, ha az állam a rövid távú pénzügyi érdekeit a hosszú távú közérdek elé helyezi. Megnyugtató, hogy társadalmi tanulmányok szerint a tervezett törvény lakossági támogatottsága eléri a 8090 százalék ot, és egyetlenegy olyan eleme sincs, amely 50 százalékos mértéket meghaladó ellenszenvet váltana ki. Ez mindenképpen arra kell buzdítson minket, hogy a lehető legjobb és legszigorúbb, úgynevezett nemdohányzók törvényét fogadjuk el. Az eddig elmondottakból , úgy gondolom, nyilvánvalóvá válik, hogy a törvény elfogadását a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatja. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok, valamint az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képvis elő úr. Megadom a szót Erkel Tibor úrnak, MIÉP. Tessék! ERKEL TIBOR , a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Szerencsésnek érzem magam: ritkán adódik, hogy egy téma kifejtésekor mindenkihez megértéssel fordulhatok, és minde nkitől megértést remélhetek. Tájékoztatom a dohányosokat, hogy több mint 30 éven át füstölögtem. Ennek eredményeként igazolom, hogy a dohányzás valóban súlyosan károsítja az egészséget. Tájékoztatom ugyanakkor a nemdohányzókat, hogy több mint 10 éve közéjü k tartozom, 13 tagú családommal és teljes baráti körömmel együtt. A törvénytervezet előzményeit felidézve nem kezdhetem a régi görögöknél, nekik több eszük és persze kevesebb lehetőségük volt, semmint hogy erre okot adjanak. Amikor viszont Kolumbusz
