Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
366 hogy gyakorlatilag ugyanez volt a logikai szerkezete az előző változatnak, sőt nagyon nagy százalékban mondatról mondatra ugyana z a szöveg, azt mondanám, olyan 80 százalékban az előző változat van ismét a kezünkben. Csak lábjegyzetben, kitérőnek említem meg, hogy akkor az ellenzéki pártok közül sokan, az ellenzéki felszólalók közül sokan, akik ma kormányoznak, azt a változatot alib itörvénynek nevezték, mondván, hogy kevés, hogy nem elég a tartalma. No hát, hogyha mi úgy érezzük, hogy ahhoz a változathoz viszonyítva is kevesebb, szegényebb lett ez a jelenlegi, akkor azt gondolom, hogy kötelességünk ezt jelezni. Mi az, ami teljesen hi ányzik a törvényből, ami vízválasztó kérdés, jelentős kérdés is számunkra a szavazásunk, a voksolásunk szempontjából? Az egyik, ami hiányzik, a reklámkérdés, annak rendezése. Én itt már a kisebbségi bizottsági vélemény előadása kapcsán hivatkoztam a reklám törvény bánatos sorsára. Egyébként örömmel hallottam a miniszter úr expozéjában, hogy ő maga is elismerte, hogy a reklám, a dohányreklám szabályozása illeszthető lenne ebbe a törvénybe. Én azzal is beérem, hogyha pusztán zárórendelkezés formájában beleírju k a reklámtörvény módosításának legfontosabb elemeit, azokat a dátumokat, amiket az európai uniós direktívák tartalmaznak. Azt gondolom, hogy ez nagyon jól megoldaná ezt a problémát, ami ilyen éles vita tárgya lett közöttünk. Az előterjesztő a bizottsági ü lésen is több ízben hivatkozott rá, hogy éppen a fiatalok védelme az, ami tekintetében ez a törvény szigorodott az előzőhöz képest. Én nem érzékelem ezt a szigorodást. Erre egy darab példát szeretnék kiemelni a törvényből. Ugye, büszkén jelentették, hogy a 18. életévet be nem töltött személy dohányzási korlátozását tartalmazza a törvény a 2. § (8) bekezdésben. De hát ez szóról szóra így szól: "Közforgalmi intézményben, valamint tömegközlekedési eszközön 18. életévet be nem töltött személy nem dohányozhat." Hogy van ez? Hiszen a törvény arról szól főszabályként, hogy közforgalmi intézményben, tömegközlekedésen senki nem dohányozhat a szükséges kivételekkel. Tehát hogyha az előterjesztő tényleg szigorítani szeretné a fiatalok vonatkozásában a szabályozást, akk or ennek a paragrafusnak nem megismételni kéne a 18 évesekre vonatkozóan a főszabályt, hiszen az mindenkire vonatkozik, hanem úgy fogalmazni, hogy ők a kivételekkel sem élhetnek, tehát azokban a helyzetekben sem dohányozhatnak. A régi tervezetnek is szerin tem egy fogyatékossága volt, hogy a munkahelyi dohányzás szabályozásának a kérdését külön törvénybe utalta. Én az általános vitában kifogásoltam is ezt, azt mondtam, hogyha most alkotunk a nemdohányosok védelméről egy törvényt, hogyha most egy ilyen kis te rjedelmű törvényt készítünk, akkor abban foglalkozni kell a munkahelyekkel, azokkal a játékszabályokkal, amik majd ott lesznek érvényesek, és nem eltolni beláthatatlan időre, majd valamikor egy újabb tárgyalásra utalva. Tehát szeretném, hogyha bekerülne né hány jelzés értékű, általános, törvénybe illeszthető vonatkozása annak, hogy a munkahelyeken mi lesz a főszabály, amihez képest természetesen a munkáltatók majd a részleteket ki tudják dolgozni. És még rátérnék a legfontosabb kérdésre, ami hiányzik számomr a ebből a törvényből - hangsúlyoznom kell, hogy sajnálatos módon az előző változatban sem volt benne, de akkor is módosító indítvány formájában szabaddemokrata képviselőtársainkkal benyújtottunk javaslatot, hogy kerüljön bele , és ez az egészségvédelmi te rmékdíj. Nekem öröm, hogy az egészségvédelmi bírság gondolata itt bevezetésre került, mint ahogy szerepelt az előzőben is. Engem nem nyugtat meg a fogyasztóvédelmi bírságra való hivatkozás, ugyanis itt az hangzik el, hogy az lehet a csillagos ég, ha nincse n felső határ, ha nincsen összeg megállapítva, akkor lehet sokkal kevesebb is, és hogyha a bevételnek a fele a költségvetésbe kerül és ott esetleg egészen más célra használódik, az meg végképp kifogásolható. (11.00) Kedvem szerint tehát a bírság vonatkozá sában visszarendezném a régi tervezetet, megtartva az összegeket, és kikötve, hogy ez csak egészségvédelmi célokra használható.
