Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - A Magyar Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződéshez történő csatlakozásáról és a szerződés szövegének kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
37 Innen is kénytelen vagyok jelezni, hogy továbbra is készen állunk ennek a támogatására. De ezt a támogatást csak akkor áll módunkban a parl amentben is, a szavazás során is kifejezésre juttatni, ha vissza tudunk térni a parlamenti normalitásnak ahhoz az állapotához, amely a megállapodás pillanatában érvényben volt. Amikor ezt a megállapodást aláírták a politikai pártok, illetve a pártok frakci óvezetői, akkor ez még megelőzte a vizsgálóbizottság felállításáról, illetve a vizsgálóbizottságok személyi összetételéről szóló szavazást. Mi úgy gondoljuk, ha a kormány elvárja a parlamenttől, hogy ezzel a bizalommal megajándékozza, akkor a parlament pár tjai és az ellenzéki pártjai is joggal várhatják el, hogy a korábban élvezett jogaikat ne csorbítsák, azokat tartsák tiszteletben. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, továbbra is az az álláspontunk, hogy amennyiben vissza tudunk térni, és reméljük, hogy a me ghirdetett együttműködés szelleme erre kiterjedhet, akkor kölcsönösen, együttes erővel el tudjuk fogadni ezt az alkotmánymódosítást. Ami a NATOcsatlakozás Magyar Honvédségre gyakorolt hatását illeti - hiszen fontos hatásról van szó, érintették már képvise lőtársaim, talán legrészletesebben Lányi elnök úr az imént , mi magunk is abból indulunk ki, hogy ez egy pozitív hatás, már eddig is érzékelhető volt, hogy a magyar haderőreform munkálatai a NATOcsatlakozás perspektívájában fölgyorsultak, pozitív irányba n léptünk előre. Az úgynevezett "három C" - az angol rövidítés alapján , tehát a kommunikáció, a kontroll és a parancsnoki rendszer reformja megkezdődött. Természetesen még nem dőlhetünk hátra a karosszékben, nem mondhatjuk azt, hogy minden tekintetben ko mpatíbilis a hadseregünk a NATOelvárásokkal, de a tendenciák jók és jó irányba mennek, a hatások pozitívak, tehát ezt mi a magunk részéről támogatni tudjuk. Ugyanakkor a szabaddemokraták többször megfogalmazták, és innen is üzenni szeretnénk, hogy a ciklu s végéig a magunk részéről kívánatosnak és szerencsésnek tartanánk a hivatásos hadseregre történő áttérést. Ennek a feltételei a mi megítélésünk szerint adottak, a NATOtagállamok jelentős részében már ma is a hivatásos hadseregek játsszák a döntő szerepet , még ha a sorkatonaság fennmarad is. A magunk részéről tehát szorgalmazzuk, hogy egyúttal Magyarország a haderőreform és a hadseregfejlesztés új távlataiban már a ciklus végére vegye napirendre a korszerű hivatásos hadsereg megteremtését. Alapvetően nincs eltérés a pártok között abban a tekintetben, hogy ez a cél, ez a végállomás, az ütemezésben van: mi megalapozottnak tartjuk azt az ütemezést, amely ezt 2002re képes teljesíteni. Korábbi felszólalás, talán Kovács László frakcióvezető úr felszólalása, érin tette a nyitott kapuk politikájának elvét. Magam is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy Magyarországnak megítélésem szerint nem lehet más az álláspontja, mint a nyitott kapuk politikájának az elve. Erkölcsi kötelességünk és elementáris érdekünk a nyitott k apuk politikájának fenntartása, hiszen egy most csatlakozó ország nem tehet mást, mint hogy támogatja a később csatlakozók felvételét, és természetesen érdekünk is az, hogy a térségben minél több csatlakozó állam legyen, természetesen az úgynevezett Perrykritériumok megtartása mellett. Tehát amikor támogatjuk további államok csatlakozását, s felmerül Románia, Szlovénia, Szlovákia csatlakozása, ki kell tartanunk azon elvek mellett, hogy csak azok az országok csatlakozhatnak, amelyek éppúgy teljesítik a Perr ykritériumokat, mint ahogy a most csatlakozó három ország egyértelműen teljesíteni tudta. De politikánknak ebben nyíltnak, egyértelműnek és világosnak kell lennie. A csatlakozás, illetve a tagság új feladatok elé állítja a magyar külpolitikát. Én bízom ab ban, hogy ez a magyar külpolitika képes lesz eleget tenni az új kihívásoknak, hiszen a magyar külpolitikának most már alkotó módon, tevékenyen kell hozzájárulni az új NATOidentitás kialakításához. A NATO eredetileg úgy jött létre, mint a szovjet fenyegeté s, a világhatalmi fenyegetés elleni hatékony védelem szervezete. A mai feladatai különböznek ettől. Ma elsősorban Európa biztonságát és békéjét nem egy tömeges támadás veszélye fenyegeti, hanem sokkal inkább az etnikai konfliktusok, a különböző belső viszá lyok, a nemzetközi terrorizmus - tehát ezek az új feladatok , amelyek elleni hatékony védelmet a NATOtagállamok még nem találták meg, bár én
