Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 15 (79. szám) - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - CSEH SÁNDOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
3418 kiküszöbölve, de nem látom annak biztosítékát, hogy a megyei szinten decentralizált területfejlesztési pénzek ezek után is kellően átláthatóak és követhetőek lennének. Különösen nem látom még a rem ényét sem annak, hogy a decentralizált kormányzati pénzek, amelyeket a regionális fejlesztési tanácsokhoz rendelnek, majd kellő körültekintéssel és kontroll alatt fognak az elosztásba kerülni. A törvényből és annak módosításából is hiányolom a közpénzek kö vetési rendszerének megvalósíthatóságát, azaz az elosztásra kerülő fejlesztési források monitoringját. Követni kell, nemcsak pénzügyi ellenőrzési szempontok miatt, a fejlesztési pénzek célszerű felhasználását. Szükséges látni a források hasznosulását, hogy utána fokról fokra, lépésről lépésre törvényeink és kormányzati rendszerünk egésze tudja követni az ország valós és életszerű szükségleteit, azaz tudjon tanulni, alkalmazkodni, megújulni, a környezet valóságos elvárásaihoz igazodni. A monitoring, a közpén z követése fontos információt szolgáltat a mindenkori felelős kormányzatnak, és az egész parlament számára jelzi, hogy jól végeztüke a dolgunkat, és nem utolsósorban jó kezekbe kerülteke azok a pénzek, amiket a Kincstárból kifizettünk, illetve jelzi azt is, hogy rosszak a kijelölt céljaink, nem megfelelőek a választott preferenciáink. Az elmondottakkal csak jelezni akartam, ha a jövőben hatékonyabban akarunk élni lehetőségeinkkel, többet kell tudnunk a jelenünkről, ezért szükséges egy olcsó, de hatékony e llenőrzési és visszacsatolási rendszer a közpénzek elosztása terén. Rendelkezésre álló információim sajnos azt erősítik, hogy nemcsak a jelenlegi források leosztásáról nem vagyunk kellőképpen informálva, de az elmúlt két kormányzati ciklus területfejleszté si forrásainak elosztásáról sem tudunk semmi érdemlegeset mondani, mert a fejlesztési források adatait az ágazati minisztériumok cerberus módjára őrzik, mintha azok nem is közpénzek lennének. Egy modern és demokratikus közszférának az nem lehet célja, hogy számháborút folytasson, és ezzel pontos következtetések meghozatalát megakadályozza a mindenkori kormányzat és törvényhozás számára. Tudom, hogy ez a közvélemény előtt nem csupán a területfejlesztési és területrendezési törvényből és annak módosítása kapc sán vethető fel, de valahol el kell kezdeni, és ne felejtsük, itt várhatóan - reményeink szerint - több mint évi ezer milliárd forint elosztásáról, illetve ezt a rendszert és tervezetét érintő törvény módosításáról van szó. Kérem ezért aggályaim fontolóra vételét. S ha megengedik, szólnék a törvény hatékonyságát érintő gondolatok után a törvény elfogadottságát érintő dolgokról is. Széles elfogadottsága egy törvénynek akkor van, ha azzal minél többen tudnak azonosulni. Kérdezem: lehete azzal a törvénnyel so kaknak azonosulni, amely egyik lényeges intézményét, a regionális fejlesztési tanácsot távol tartja a választói akarattól. Mint látható, a 17. § (3) bekezdése értelmében a regionális fejlesztési tanács majd dönteni fog a hatáskörébe utalt pénzeszközök felh asználásáról, a fejlesztések megvalósításáról. Ugyanakkor a regionális fejlesztési tanács tagjainak sorában alulreprezentáltak az önkormányzatok képviselői, polgármesterei, a helyi érdekvédelmi szervezetek pedig meg sem jelennek. Tudvalévő, a helyben élés nem jogosít fel senkit arra, hogy többet tudjon a régiójáról, városáról, mint az idegen, de a helyben élő veszteségtudata, felelősségérzete véleményem szerint erősebb, mint egy kormányt képviselő köztisztviselőé, aki legfeljebb lemegy az érintett régióba, nem pedig hazamegy. Lemenni más, mint hazamenni, különösen akkor, ha például épp a tárgyalás tétje egy közút megépülése, illetve meg nem épülése. A közeljövőben igen jelentős fejlesztési források felett döntő regionális fejlesztési tanácsban szívesebben lá tnék több helyi közembert, azaz növelném az önkormányzati társulások képviselőinek számát, és bevenném e döntési szintre az érintett megyék közgyűléseinek néhány képviselőjét is. Mindeneképpen szükséges lenne, hogy a megyei fejlesztési tanács elnökeivel és a megyei jogú városok polgármestereivel együtt a regionális fejlesztési tanácsban legalább annyi, a helyi és területi politikában, valamint közéletben érdekelt személy ülhetne szavazati joggal, mint amennyi a központi politikai hatalmat e tanácsban megjel eníti. Ha mindez a regionális tanács bővítésével nem oldható meg, akkor mérsékelném a minisztériumok részéről való túlzó és nyomasztó jelenlétet.
