Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 15 (79. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
3383 vitatom, hogy az ön értékelése, álláspontja az egyik lehetséges értékelés a hazánkban kialakult médiaviszonyokról. Én ezt nem osztom, de nem az a dolgom, hogy ezzel vitatkozzam. Az viszont dolgom, hogy a közga zdaságtudományi egyetem képzésével kapcsolatban elmondjak néhány információt. Nem az említett személyekkel kapcsolatban, hiszen azt, hogy kik tanítanak egy ilyen kurzuson, a közgazdaságtudományi egyetem vezetése, intézményi tanácsa dönti el, nem a kormán yzat, nem bármely politikai erő, hanem - ha úgy tetszik - a sokat emlegetett autonóm intézményi önigazgatás. Nem is ez a kérdés, hanem az, hogy vane ebben közpénz - ahogyan ön fogalmazott. Nincsen, mert ez a kurzus az én tudomásom szerint egy önköltséges képzési forma, ahol a hallgatók maguk döntik el, hogy vevőke arra a kínálatra, arra az étlapra, amit az egyetem kínál számukra, vagy sem. Tehát nem áll emögött központi költségvetésből finanszírozott hallgatói létszám, hanem a közgazdaságtudományi egyete m - ha úgy tetszik - vállalkozásként, önköltséges képzési formában meghirdeti az ön által idézett oktatókkal ezt a képzést, és ha van hallgató Magyarországon, akinek ez kell, be fogja fizetni a nem alacsony költségtérítéses képzési díjat, és hallgatni fogj a ezt. Az Oktatási Minisztérium szándéka és célja az, hogy a magyar egyetemeken, főiskolákon legyen újságíróképzés, ne legyen az újságíró szakma betanított, értelmiségi szakmunkás vagy segédmunká s szakma, ahol csak a szerkesztőségek szintjén lehet elsajátítani, valóban a gyakorló újságírók igen jelentős ráhatásával, bevezetésével az újságíró szakma napi fortélyait, hanem ezt emeljük ki a napi betanítás jellegű küzdelmekből, és vigyük egy tágasabb, levegősebb környezetbe, az egyetemi környezetbe, ahol talán szabadabb, differenciáltabb szellemi impulzusok érik az újságíróvá válni kívánó magyar fiatalokat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) (9.10) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Ugy ancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szalay Gábor frakcióvezetőhelyettes úr, az SZDSZ részéről, "Adójogszabályok várható változása" címmel. Megadom a szót. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A FideszMagyar P olgári Párt tavalyi választási programjának 2. pontja "adócsökkentésre van szükség" hatásos invokációval indított, s szólt arról, hogy a Fidesz hatalomra kerülése esetén egyszeri, nagy arányú személyi jövedelemadócsökkentésre kerül majd sor, hogy kiszámít hatóvá és stabillá válik az adórendszer, s hogy miközben eladdig minden megkeresett 100 forintból több mint 60 forint vándorolt az állam zsebébe, a Fidesz ezt megfordítja, s kormányzása idején a 60 forint a polgárokat fogja gyarapítani, míg az államnak csa k 40 forint jut. A Fidesz azonnali kormányzati intézkedéseit tartalmazó, többször hivatkozott 40 pont 2. és 3. pontja szintén az adók csökkentéséről, illetve a vállalkozói érdekképviseletekkel lefolytatandó adóalkotmányozási tárgyalásokról tesz említést mi nt sürgős kormányzati teendőkről. Ezen jól hangzó, könnyen érthető és lelkesítő ígéretek nyilván nagyban hozzájárultak a Fidesz választási sikeréhez, így aztán kormányra jutván a Fidesz kormányprogramjában sem feledkezhetett el jelentős teret szentelni adó zási elképzeléseinek. Itt ugyan már nincs többé szó egyszeri és nagy arányú, hanem csak fokozatos adócsökkentésről, de azt hangsúlyozzák a szerzők, hogy a 2000re előkészített nagyobb szabású adóreform célja nem új adónemek bevezetése, hanem az adminisztrá ció egyszerűsítésével és a behajtás hatékonyságának növelésével az adóterhek csökkentése. Ez volt tehát a Fidesz reklám célú, mondhatni PR adópolitikája a választók megnyerésének időszakában az elvek szintjén. Ezt a sok szépet és jót azonban sem az elmúlt egy év gyakorlata, sem a Pénzügyminisztérium által időközben előkészített 2000. évi adóreformkoncepció nem igazolja vissza. A gyakorlat éles ellentmondásban van az ígérgetésekkel, mert nemhogy egyszeri és nagy arányú, de fokozatos
