Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 14 (78. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1998. január 1. és 1998. december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámolója, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosa:
3352 összeegyeztetni olyan dolgokat, amelyeket - legyünk őszinték - nagyon nehéz, majdnem lehetetlen összeegyeztetni. Ugyanis ha a szabad identitásválasztásnak egy olyan értelmet tulajdonítunk, hogy valakinek joga van szabadon mozogni az identitások között és ezt bármikor megteheti, akkor persze nincs szükség semmiféle úgynevezett regisztrációra, mert akkor ebben minden benne van. Azt gondolom, hogy a szabad identitásválasztás nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy nem kívü lről határozzák meg azt, hogy én ki vagyok, hanem nekem jogom van eldönteni, hogy ki vagyok, és ehhez ragaszkodni adott esetben. De nem többet! Nem jelent szerintem az identitások közötti szabad mozgást. (Dr. Hende Csaba: Így van, helyes!) Egyébként is fur csa lenne, hiszen ebbe a rövid életbe ennyifajta megalapozott identitás nehezen fér bele. Ha ezt így értelmezzük, számomra legalábbis meglehetősen egyértelmű, hogy az identitás megvallásának szabadsága egyben az ezzel összefüggő jogok gyakorlásában való ré szvételt jelenti, de csak azok számára, akik ezt az identitási megvallást megtették. Más kérdés, hogy ezt milyen formában lehet megtenni, és hogyan tudja a jog megakadályozni, hogy ezzel a nyilatkozattal ne lehessen visszaélni. Most csak annyit szeretnék m ondani ezzel kapcsolatban, hogy természetesen a magam és a hivatalom nevében mi bármikor, bármilyen, az előző elveknek és követelményeknek megfelelő szabályozásban szívesen közreműködünk, és igyekszünk egyértelmű jogi szabályozást a tisztelt Országgyűlés s egítségével megteremteni. Az alkotmánybírósági indítványnak ebben a kontextusban van értelme, hiszen ez egy olyan végső eszköz, amelyhez az ember csak akkor nyúl, amikor más megoldás nem kínálkozik, ha úgy tetszik, egyfajta ultima ratio, és ezért hiányzik a mostani beszámolóból, hiszen ez a beszámoló egyfajta pillanatfelvétel, amelynek van egy vége, a beszámolási időszak vége, a probléma természetesen továbbra is jelen van, és ezzel a gondolkodás nem zárult le. Nem szerettem volna azt a benyomást sem kelten i, mintha az úgynevezett etnobiznisz valamiféle kisebbségspecifikus jelenség lenne. Ha netán ez a benyomás keletkezett volna a beszámolóból, akkor ezt nem tartom nagyon szerencsésnek, és el kell gondolkodnom azon, hogy hogyan lehetne ezt kiküszöbölni. Sajn os, a politikai befolyással való visszaélés, ha úgy tetszik, a politikai befolyás aprópénzre váltása nem korlátozódik kisebbségtöbbség relációjára, és főleg nem korlátozódik a kisebbségi önkormányzati választásokra, hiszen ott az üzlet viszonylag kicsi. É ppen ezért annyiban szeretném kiegészíteni, korrigálni a felvetéseket és egyben reagálni azokra, hogy természetesen mindenféle hasonló típusú visszaélés ellen vagyunk, és nem gondoljuk azt, hogy ez valamiféle, a kisebbségekre különösen jellemző, stigmaszer űen használható tulajdonság lenne. Még egyszer mondom, ha netán ez a benyomás keletkezett volna, az nem megalapozott. Az antidiszkrimináció ügyében szándékosan nem foglaltunk állást. Úgy értem abban a kérdésben, hogy egy meghatározott, átfogó törvényi szab ályozásra vane szükség vagy pedig részletszabályok megalkotására. A vitában elhangzott hozzászólásokból látszik, hogy mindkét út valószínűleg járható. Azt viszont szeretnénk szorgalmazni itt, e helyen is, hogy történjen meg egy ezzel kapcsolatos vizsgálód ás és jussunk el valamiféle konklúzióhoz, mert arról meg vagyok győződve, hogy ez mint szabályozási tárgy - nem a technikáját illetően, de a téma szükségességét illetően - feltétlenül prioritást érdemel. Hadd tegyek ide egy gyors kitekintést. Nem rég járta m Németországban, ahol komolyan foglalkoznak ezzel a témával minden ellenkező híresztelés ellenére. Nemcsak az úgynevezett angolszász jogrendben téma ez, és nemcsak Hollandiában van egy hasonló törvény a kontinensen először, hanem az Európai Unió egy komol y kontinentális jogi tradíciókkal rendelkező országában is komolyan fontolgatják, sőt, az előző ciklusban két törvénytervezet is készült ezzel kapcsolatban, a most hatalmon lévő koalíció pedig a koalíciós megállapodásban a programba vette fel az antidiszkr iminációs szabályozás fejlesztésének szükségszerűségét. Talán ez a példa is egyfajta motivációt jelenthet számunkra. Végül még egyszer köszönöm a tisztelt Országgyűlés - remélhetőleg mondhatom - egyhangú támogatását, legalábbis a felszólalásokból nekem ez a benyomásom keletkezett. Végül szeretném
