Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 14 (78. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1998. január 1. és 1998. december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámolója, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP):
3345 DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hetekben több helyen, szá mtalan helyen, itt az Országgyűlésben is megemlékeztünk a magyar történelem XX. századi nagy sorstragédiájáról, az úgynevezett trianoni békediktátumról, amelyet 1921. július 31én fogadott el a parlament, és iktatott be 1921. évi XXIII. törvénycikként. Eze ken a megemlékezéseken szó volt arról, hogy mi mindent vesztett el akkor az ezeréves ország földekben, természeti kincsekben, erdőkben és emberanyagban, s talán ez a legnagyobb kár: az emberi lelkekben. Ma ötmillió magyar él azokon a területeken, amelyek a kkor elszakadtak az országtól, illetőleg akik emiatt teljesen idegen földre voltak kénytelenek távozni. Mi ismerjük ennek az ötmillió magyarnak a szenvedését, kínlódását az idegen földön, vagy olyan földön, ahol élnek az őseik, a temetőben csak a felmenőik nyugszanak, mégsem a saját országukban vannak, hanem kisebbségi létet kénytelenek megélni. Tehát kellő empátiával bírunk a kisebbségek iránt, s pontosan tudjuk, hogy milyen rossz, milyen iszonyú kisebbségnek lenni valahol, és hogy mit kell tenni azért, ho gy ezt a nem kedvező állapotot megfelelő módon ellensúlyozzuk. Mindig is megkíséreltünk példát mutatni, már csak azért is, hogy aztán később hivatkozni lehessen erre. A régebbi időkből talán példaként szolgáljon erre az, hogy amikor Magyarország hercegprím ását, Csernoch prímást köszöntötte Prohászka Ottokár, akkor úgy kezdte a beszédét, hogy valamikor fél évszázaddal ezelőtt egy felvidéki kis havas faluból a Mindenható hívására két tót parasztgyerek indult el; az egyik ma a köszöntött, a másik a köszöntő. I gen, két kis tót parasztgyerek egyikéből Magyarország hercegprímása válhatott, a másikból pedig székesfehérvári püspök, talán az egyik legnagyobb magyar egyházi szónok. De valóban példaként tekinthető a kisebbségi ügyek kérdésében jelenlegi alkotmányunk is , melynek négy paragrafusa foglalkozik a nemzeti és etnikai kisebbséggel: a 68., a 70., a 70/A. és a 32. § is. A 68. § világosan kimondja, hogy Magyarországon a nemzeti és etnikai kisebbség a néphatalom részese, az állam alkotórésze, és felsorolja mindazok at a jogosultságokat, amelyek megilletik a nemzeti és etnikai kisebbséget. Egészen addig menően, hogy a 70. § még büntető szankciókat is kilátásba helyez arra nézve, ha valaki ezeket a jogokat kétségbe vonja, vagy valamilyen módon megsérti. Az alkotmány a nemzeti és kisebbségi jogok biztosi rendszerét is bevezeti a 32. §ában, melynek (6) bekezdése kimondja, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési biztosa évente egyszer köteles beszámolni a parlamentnek az évi tevékenységéről. A múlt évi, tehát 1998. évi tevékenységről készült ez a beszámoló, melyet jelenleg tárgyalunk. Azt hiszem, ez a beszámoló nem közönséges beszámoló, nem pusztán azt tartalmazza, amit egy ombudsman végezhet egy év alatt a hivatalában, hanem egy szakkönyv, egy rendkívül jól me gszerkesztett, kifejezett szakkönyv, amely csaknem 250 oldalon keresztül, tizenöt fejezetben tartalmazza mindazokat a rendkívül fontos kérdéseket, amelyek egyáltalán ezzel a kérdéskörrel kapcsolatba hozhatóak, szép statisztikai kimutatásokkal, színes grafi konokkal, amikből például az az egészen fantasztikusnak tűnő adat is kiderül, hogy a fővárosban milyen tetemesen megnőtt ezeknek az ügyeknek a száma. A tizenöt fejezettel természetesen nem kívánnék foglalkozni, csak hármat szeretnék kiemelni: a II., a VII. és a VIII. fejezetet. Bár az előttem szólók részleteiben már mindegyikkel foglalkoztak, mégis néhány gondolat ezekhez. A II. fejezet a választásokról szól, a kisebbségi önkormányzati választásokról, amelyek valóban bizonyos kétségeket támasztanak azzal ka pcsolatban, hogy vajon alkotmányszerűe, vagy vannake egyáltalán az alkotmánynak ezzel kapcsolatos előírásai, nem mondanake ellent egymásnak, vagy látszólag nincseneke ellentmondásban. (21.20) A 68. § (4) bekezdése kimondja, hogy a nemzeti és az etnikai kisebbség helyi és országos önkormányzatokat hozhat létre. Ennek a mondatnak az alanya a "nemzeti és etnikai kisebbségek".
