Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 10 (48. szám) - A Magyar Energia Hivatal 1997-1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a Magyar Energia Hivatal 1997-1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
329 Ilyen körülmények között támasztjuk az t a követelményt, hogy ez az Energia Hivatal stabil és hosszú távon kiszámíthatóan működő hatóság legyen. Igen, az igényünk fontos, de azt hiszem, hogy ehhez segítséget kell nyújtanunk. Engedjék meg a képviselőtársak, hogy ugyanúgy én is a három nagy dolog ról beszéljek: az engedélyezésről, az árelőkészítésről és a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos dolgokról. Az engedélyezésről: azt gondolom, hogy ma, 1999ben ki lehetne mondani, hogy a hivatal megalakulásának és működésének első szakasza lezárult. Megalakult a hivatal, kialakította a saját maga információs rendszerét - nem akarom hosszan megismételni, mert Szalay képviselő úr részletesen elmondta , és ez nem volt zökkenőmentes. Engedjék meg nekem, hogy ezen a ponton összesen egy mondattal hadd adózzak tisztel ettel dr. Szabó Imre professzor úrnak, aki nagyon sokat tett azért, hogy ez a hivatal felálljon. Kialakult a regulációs rendszer. A reguláción belül szépen egymásra épül az a négyszintű rendszer, amely alapján ma működhetnek a szolgáltatók. Az egyik a jogs zabályi keret, amelyre ma sokat hivatkoztunk, a másik a működési engedélyek, amelyek a hivatal első éveiben hihetetlen nagy energiát és türelmet igényeltek, miközben menet közben megjelentek a nagy hagyományokkal, nagy tapasztalattal bíró külföldi szolgált atók mint tulajdonosok, és velük kellett egy kezdő hivatalnak alkudoznia. Az üzemi szabályzatok ma már hozzáférhetők, a panaszkodó vagy a rossz minőségű szolgáltatásra hivatkozó fogyasztók számára hozzáférhetők - ez mind a hivatalnak köszönhető , vagy az üzletszabályzatok, amelyek szabályozzák a fogyasztó és a szolgáltató közti viszonyt. Azt hiszem, hogy ez az engedélyezési mechanizmus, ez a működési rendszer ma már megvan. Itt most már egészen finom szabályozásra van szükség. Tehát kimondhatnánk azt, hogy megteremtődött a feltétele a továbblépésnek, hogy valójában most már az új engedélyek - amelyek sokkal kevesebb időt, energiát vesznek el , az árelőkészítés vagy árszabályozás kérdése és valóban az ellenőrzés és a fogyasztóvédelem kerüljön előtérbe. Az e llenőrzésre és a fogyasztóvédelemre majd külön visszatérnék. Mindenképpen szót kell ejtenünk arról az új kihívásról, amit az Európai Unió jelent számunkra, a hivatal számára és a fogyasztók számára. Ezt különböző oldalakról közelítettük már meg a mai napon . Azt hiszem, e Ház falai között majd az energiapolitikai koncepció vitájakor kell egymást meggyőznünk arról, hogy a liberalizációban mennyire akarunk előrehaladni, és mi az, amit mindenképpen akarunk, vagy másképpen fogalmazva, lépjünk előre, de semmiképp en ne nagyobbat a szükségesnél. Alaposan kellene mérlegelnünk, hogy ez milyen előnyöket jelent a fogyasztónak, a szolgáltatónak, a termelőnek, és milyen kockázatokat rejt magában az európai jogharmonizáció . Annyiban egy kicsit felszínesen vitatkoznék Schalkhammer képviselőtársammal, hogy igenis mérlegelnünk kell azt, hogy ha kérünk halasztást, annak milyen kockázatai vannak, és mennyiben kell a nemzeti vállalatok védelmét biztosítani, vagy egyáltalán azt ho gyan tudjuk megoldani. Az árelőkészítés és árszabályozás kérdésével egy kicsit hosszabban foglalkozom. Teszem ezt azért - erre jó alapot adott Kiss Andor képviselő úr , mert ha, mondjuk, tíz évvel idősebb lenne, akkor el tudná mondani magáról, hogy élete során megélt háromszor alapdíjat és háromszor alapdíj nélküli árat. Ez mindig az a trükk, amivel lehet játszani, és lehet hozzá filozófiát találni, de valójában a végeredmény egy ár. Csak adott esetben ez most kétkomponensű ár, de valahol ugyanannyit kíván elvenni tőlünk a szolgáltató minden körülmények között. Ez tényleg az, ahol egyensúlyoznia kell a hivatalnak, hogy melyek azok az indokolt költségek, amelyekre fedezetet kell teremteni. Egy kicsit hadd térjek vissza a Lázár Mózes képviselőtársam által elm ondottakhoz, mert ő is fiatal ember, és hátha nincs ilyen közvetlen tapasztalata. Képviselő úr, én még emlékszem arra, amikor Magyarországon az amortizációt sem számolták el az energiaszolgáltatók a költségeik között. Tehát a privatizációtól függetlenül is érvényesítve soksok szociálpolitikai elemet, a fogyasztók évtizedeken keresztül nem fizettek annyit az energiahordozóért, mint amennyiért az energia belépett a magyar országhatáron. Ezt a problémát próbáltuk vagy
