Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 14 (78. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
3265 DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hónapokban a közéletben botrányok sorozatát figye lhetjük meg, amelyek valamilyen módon a kormánykoalícióhoz kapcsolódnak, hiszen emlékszünk a megfigyelési ügyre és a bizottság által kialakított botránysorozatra, emlékszünk a Postabank és a Mahir ügyeihez kapcsolódó botrányokra - és látjuk azt a botrányt, amely az elmúlt hetekben borzolta fel a közéletet, s amely egy ismert televíziós szerkesztőhöz, az ő műsorának a megszüntetéséhez, illetve a szerkesztőnél tartott házkutatáshoz kapcsolódott. (Folyamatos zaj.) Az utóbbiról szeretnék most önöknek néhány gon dolatot elmondani. Először is azzal kezdeném, azt gondolom, ami történt, az példátlan a magyar demokrácia történetében: példátlan azért, mert gyakorlatilag azzal állunk szemben, hogy a kormány egy politikai vitát gazdasági, munkaügyi és rendőri retorziókka l próbál megoldani. Ami történt - nevezetesen hogy a rendőrség kiszállt a szerkesztőhöz, lehetetlenné tették egy lap megjelenését, s elbocsátották az állásából, megszüntették a műsorát a televízióban , olyan módszer, amivel annak idején a pártállam élt a '70es és '80as években, amikor nem merte vállalni a nyílt politikai vitát, hanem - ahogy az előbb említettem - másfajta szankciókat, retorziókat, munkaügyi és gazdasági retorziókat vetett be azok elhallgattatásáért, akiknek a hangja és a véleménye kellem etlen volt a számára. Miről is szól ez az ügy? Nézzük meg először is azt a problémát, hogy mi van itt az államtitoksértés kérdésével! Ma már erről beszéltünk, hiszen Répássy képviselőtársam is felszólalt ebben az ügyben, és engedjék meg nekem, hogy vitatko zzam azokkal az állításokkal és véleményekkel, amelyek itt elhangzottak. Először is: súlyos probléma van az államtitok kérdése körül, képviselőtársaim, hiszen emlékezzünk rá: ha ebben az ügyben államtitkok vannak, akkor az államtitkot először itt, a parlam ent nyilvánossága előtt a miniszterelnök sértette meg! (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) Amennyiben nincsenek államtitkok, és igaz az, amit a későbbiekben a miniszterelnök úr is nyilatkozott, nevezetesen hogy mindent meg kíván tenni azért, hogy az or szág nyilvánossága megismerkedhessen ezzel az üggyel, és megismerkedhessen azokkal a háttérinformációkkal, amelyek szükségesek az ügy megítéléséhez, akkor nem történt államtitoksértés sem az ominózus szerkesztői eljárásban és a lap publikálásában. (14.50) Azt gondolom egyébként, amikor a szólásszabadságról beszélünk, hogy mindannyiunknak elemi érdeke egy tisztességes demokratikus országban az, hogy védjük a szólás szabadságát, hiszen a szólásszabadság a demokrácia alapja, az az elv, hogy mindent megteszek azért, hogy a másik elmondhassa a véleményét, még akkor is, ha számomra a véleménye kellemetlen vagy elfogadhatatlan. Azért is fontos a szólásszabadság, képviselőtársaim, mert ezzel derül fény minden olyan ügyre és minden olyan titokra, amely kellemetlen a mindenkori hatalom számára, tehát a szólásszabadság minden körülmények között védendő érték, és mindent meg kell tennünk azért, hogy a szabadságot tágítsuk, ne pedig a titkok birodalmát növeljük. Másfelől tudnunk kell azt is, hogy a megfigyelési ügyhöz ka pcsolódik ez az egész botrány, ahogy a felszólalásom elején is utaltam erre. Ez különösen kellemetlen aurát ad ennek az egész kérdéskörnek, hiszen a megfigyelési ügy botránya - most már lassan tizedik hónapja - a közvélemény számára egy egyre inkább érthet etlen folyamat. Hiszen azt látjuk, hogy a kormánykoalíció titkolni kíván bizonyos fontos információkat, fél attól, hogy a nagyközönség megismeri ezeket az információkat, fél attól, hogy bebizonyosodik, hogy valójában nincs valóságalapja azoknak az állításo knak, amiket tíz hónappal ezelőtt tettek vezető kormánypárti politikusok. Ez a félelem esetleg magyarázatot adhat arra a riadalomra és ijedelemre, amivel ezt a kérdést kezelik, és arra az erőszakos fellépésre, ami a tévés szerkesztőt is sújtotta; de azt go ndolom, nem elegendő ez a magyarázat arra az alapkérdésre, hogy joga vane az ország nyilvánosságának megtudni azt, hogy mi történt, hogy valóban mi volt a megfigyelési ügy mögött, igaz volte, igazak voltake mindazok a vádak, amelyeket megfogalmaztak vez ető kormánypárti politikusok.
