Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 3 (76. szám) - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
3232 előfordul, hogy ilyen szak aszban a munkanélküli nem tartja fontosnak az együttműködést, hogy a munkaügyi központhoz járjon kontrollra meg ellenőrzésre meg pecsételésre, következésképp előidézheti magának azt a helyzetet, hogy jogosulatlanná válik mindenféle ellátásra. Azt gondolom, hogy meglehetősen sok embert érinthet ez a szabály ma Magyarországon, hiszen ha azokat a makrogazdasági számokat nézzük, hogy hány aktív dolgozó volt Magyarországon, hogy most hány aktív dolgozó van, és hány főt regisztrálnak a munkanélkülistatisztikák, ezekből a számokból, ezekből az arányokból egyértelműen kiderül, hogy Magyarországon néhány százezernyi ember eltűnt, nem tudunk arról, hogy milyen jövedelemből, milyen forrásból, hogyan él meg. Természetesen nem azt gondolom, hogy ennek a sokaságnak telje s egészében rendszeres szociális segélyre kellene jogosultságot kapnia, hiszen ezeknek az embereknek vélhetőleg egy része él olyan körülmények között, hogy nagyon is rászorulna erre a segítségre. Következésképp én az ajánlás 22. pontjában egy olyan szövegv áltozatot terjesztettem be, amely ezt az időintervallumot egy belátható mértékűre csökkentette le, mármint hogy az időintervallumnak mind a két említett részét. Azt javasoltam, hogy az együttműködési kötelezettséget úgy fogalmazza meg a törvény, hogy a seg ély iránti kérelem benyújtását megelőző évben - tehát nem három évben, hanem egy évben - az illetékes munkaügyi központtal legalább fél évig együttműködött. Rendkívül fontosnak tartanám abból a szempontból, hogy mennyire feszes ez a bizonyos szociális háló , hogy ezeket a korrekciókat most megcsináljuk a szociális törvényben, ha úgyis kinyitottuk. A másik, amiről szeretnék beszélni, a 24. pont alatt található. Ez történetesen ennek a törvénymódosítási szándéknak az egyik erénye, ha tetszik, hogy egy bekezdés ben rögzíteni fogja a törvény, hogy az együttműködés keretében végzett közcélú munka jellegű tevékenységért a jövőben díjazás jár. (14.20) Azt gondolom, ez egy nagyon fontos pontosítás; nagyon fontos kitétel, egyike azoknak a tételnek, ha nem a legfontosab b azok közül a tételek közül, amelyek miatt ezt a törvénymódosítást most érdemes megcsinálni. Ebben múlhatatlan érdeme van Gönczöl Katalinnak, aki - azt gondolom - elősegítette e módosítás megszületését. Én ezt a javasolt mondatot szeretném tovább pontosít ani. Erre az egész betoldásra azért volt szükség, mert az a tapasztalat sokfelé különböző önkormányzatokban, hogy a közcélú munkáért egyáltalán nem adnak bérezést, nem adnak semmiféle munkajövedelmet azoknak az embereknek, munkanélkülieknek, akiket dolgozt atnak. Amivel én szeretném kiegészíteni ezt a szöveget, az egy arra való utalás, hogy milyen legyen ennek a munkának a díjazása. Ezért betoldottam, hogy "az adott munka jellegének megfelelő, a munkaerőpiacon szokásos díjazás jár". Azt gondolom, hogy teljes en korrekt módon akkor járnánk el, ha a törvény szövege így írná elő az önkormányzatok számára a díjazás kötelezettségét. Hiszen lehet nagyonnagyon méltatlanul keveset fizetni azért a közcélú munkáért, amire a munkanélkülit kötelezik. Következésképp piacg azdaságban, azt gondolom, természetes lenne, ha közelítené ez a pénz, a díjazás a munkaerőpiacon szokásosat. Megmondom őszintén, hogy meglehetősen csalódott voltam, amikor bizottsági ülésen kiderült, az előterjesztő képviselője nem partner ehhez a javaslat hoz. Én komolyan reméltem, hogy egy ilyen valóban jó szándékú módosító indítványt képes befogadni. A harmadik téma, amelyről szeretnék szólni, a családsegítő szolgálatokat érinti. Az ajánlás 33. és 34. pontjában található az a két javaslat, amellyel én sze retném korrigálni a családsegítő szolgálat tevékenységének leírásával kapcsolatos szövegrészt. Az új szöveg tartalmazná, hogy szociális, életvezetési és mentálhigiénés tanácsadást nyújt a családsegítő szolgálat. Az eredeti, még hatályos törvényben ugyanez a szöveg azzal a két szóval kezdődött, hogy az "igénylő kérelmére". Azt gondolom, hogy a családsegítő szolgálat munkájában rendkívül nagy szerepe, rendkívül nagy jelentősége van az érintettek motiváltságának, az érintettek segítségnyújtás igénybevételére v onatkozó önkéntességének. Én semmiképpen nem hagynám el a hatályos szövegből ezt a kitételt,
