Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 3 (76. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló ... - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
3203 megvalósíthatatlan nem arra mozdítja a tanárt, a tanítót, az óvónőt, hogy próbálja megcsinálni, hanem arra, hogy ha már úgysem lehet megvalósítani, akkor teljesen önállósítsa magát. A pedagógiai illuzionizmus minden korszakban a nem jó természetű hatalomgyakorlóknál volt a legerősebb. Nem kellene ma beleesni ebbe a centralizáló hajlamba, hogy majd Pestről a miniszter által megmondassék, hogy melyik órán mit és hogyan kell csinálni, mert nem fogják úgy csinálni a pedagógusok. Mert bár mennyire is, bármilyen diktatúrák és egyebek szorongatták is régen, a közelmúltban vagy akár ma vagy holnap a pedagógust, mindig lesz benne annyi belső szabadság és annyi öntudat, hogy a saját fejében legalább úgy megbízzon, mint a központi akaratban. A mó dosító indítványok pedig arra szolgálnak, hogy a közmegegyezés felé nyomják a hatalmat és a pedagógustársadalmat, hogy a jó ügyet valóban jó eszközökkel és jó szívvel lehessen szolgálni. Ez a közös érdek, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt elnök úr, állam titkár úr. Ebben együttműködni mi készek vagyunk, de kell is. Akarni kell mind a két oldalon. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra megadom a szót Révész Máriusz úrnak, a Fidesz képviselőjének. RÉ VÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is arra szeretném felhívni a figyelmet, amit előttem képviselőtársaink már elmondtak. Az oktatási bizottságban komoly egyeztetés folyik a törvényekről, és a mai délelőttön is egy ilyen egye ztető megbeszélésen vettünk volna részt, amelyen tulajdonképpen a kapcsolódó módosító indítványokat próbáltuk volna megbeszélni, amelyeket konszenzus alapján szerettünk volna beadni. Talán az egyeztetést jelzi, hogy ilyen munka valóban van a bizottságon be lül, hogy a felsőoktatással kapcsolatos törvényt is 91 százalékkal fogadta el a parlament. Azt gondolom, hogy a közoktatási törvénynél ez az állapot nem fog fennállni, ugyanakkor minden olyan kérdésben, amelyre tisztességes egyeztetés után kompromisszummal lehet módosító javaslatokat beadni, ezt meg kívánjuk tenni. Éppen ezért - nem tudom teljesen pontosan, hogy mit mond ilyenkor a Házszabály - pártállástól függetlenül az lenne a kérésünk, hogy a kapcsolódó módosító indítványokat a mai nap végéig legyen leh etőségük beadni az oktatási bizottság képviselőinek, és a félbeszakadt egyeztetés ezután folytatódhat. Vannak olyan kérdések, amelyekben - úgy tűnik - semmilyen módon nem fogunk tudni egyezségre jutni. Ez nem feltétlenül probléma, ez a parlament természete s velejárója. Azért nem tudunk egyezségre jutni, mert a kiindulópontunk gyökeresen más. Más alapfeltevésekből indulunk ki, és innentől kezdve, ha sokáig vitatkozunk, ez nem más, mint egy hitvita, igazából nem fogjuk tudni egymást meggyőzni. Nem akarok errő l a kérdésről nagyon sokáig beszélni, hiszen ezeket az alapvető kérdéseket, amelyek a törvényben alapvető fontosságúak - ilyen a kerettanterv, a minőségbiztosítás, az iskolaszerkezet kérdése , az általános vita keretében többékevésbé megvitattuk már, és a részletes vita keretében ugyanezeket az érveket szegezhetjük egymásnak. Néhány szót azonban mégis kell mondani arról, hogy mi az alapvető különbség az ellenzék és a kormánypártok álláspontja között. A kerettantervek és a minőségbiztosítás tekintetében a mi álláspontunk az - és erről, bevallom, nem vagyunk meggyőzhetőek , hogy az államnak igenis fontos szerepe van bizonyos kérdésekben. Az ellenzék azt mondja, hogy a helyi közösségeknek van nagyobb szerepük, és az államnak lényegesen kisebb szerepet tulajd onít, mint amit mi. Szó nincs arról, amit ellenzéki képviselőtársaink mondanak, hogy itt a pedagógus szabadsága megszűnik, és egyéb ilyen borzasztó dolgok fognak történni. Egyszerűen arról van szó, hogy a kormánypárti képviselők azt gondolják, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket nem biztos, hogy szerencsés, ha a helyi közösség szintjén döntünk el. (10.50)
