Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 3 (76. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló ... - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - SZABADOS TAMÁS (MSZP):
3199 nemzeti alaptanterv alapján a pe dagógusoknak segített volna a helyi tantervek elkészítésében. De esemény után vagyunk, kedves képviselőtársaim, az országban mindenütt - az ország összes iskolájában - elkészültek a helyi tantervek a nemzeti alaptanterv alapján. A magyar pedagógustársadalo m mobil, magát értelmiséginek tartó része nagyon sokat dolgozott azon, hogy a helyi igényeknek megfelelő tantervek szülessenek. Most pedig azt mondjuk nekik, hogy hiába dolgoztatok, hiába volt a megfeszített hároméves munka, ezt jobb, ha most elfelejtitek, most jön egy kerettanterv, amely keretek közé fogja szorítani a ti munkátokat, újra neki kell látni a munkának, hiszen nem igaz az az állítás, amely elhangzott a bizottsági vitában és az általános vitában, hogy a helyi tantervekhez most nem kell hozzányúl ni. Dehogyisnem! A kerettanterv ugyanis egy sokkal rigorózusabb feltételek közé szorított munkát feltételez, ami azt jelenti, hogy azokat a helyi tanterveket, amelyek nem fognak megfelelni a kerettantervek elvárásainak, vagy csak egy picit is kilógnak abbó l, újra revízió alá kell venni, újra el kell készíteni, és valóban az lesz, hogy, mondjuk, Balmazújvárosban és Budapest V. kerületében nemcsak ugyanazokat az elveket, hanem ugyanazokat a dolgokat fogják tanulni a gyerekek akkor is, ha az nem teljesen felel meg az ottani körülményeknek. A kerettanterv kötelezővé tétele - ezt is elmondtuk - egy kicsit arra emlékeztet bennünket, amit egyszer már meghaladtunk, a hetvenes évek kerettantervére. Számtalanszor elmondtam már, de utoljára itt is hadd mondjam el, hogy a pedagógusi pályán úgy kezdtem a pályafutásomat, hogy nekem még a szakfelügyelő megmondta, hogy mit. Utána következett egy olyan periódus, amikor a szakfelügyelő megmondta az igazgatónak, hogy mit mondjon meg nekem, hogy hogyan és mit. Aztán utána szépen lassan ez a szigorú keretek közé beszorított szabályozórendszer kezdett fellazulni. Ez nem egy felülről irányított folyamat volt, ez egy spontán folyamat volt. Természetesen annak nemcsak pozitív, hanem negatív hatásai is vannak; ebben teljesen igaza van a kormányoldalnak is. Igen ám, de aztán jöttek azok a pedagógiai újítások, amelyek, azt hiszem, azon az oldalon is elismerik, olyan szabadságfokra juttatták el a mai magyar iskolarendszert, amely valóban Európában is példa értékű lehet, valóban az európai trendeknek megfelelő volt, és valóban az európai trendek figyelembevételével történt. A nemzeti alaptantervet lehet kritizálni, bírálni - én magam is a bírálói közé tartozom , például azt, hogy sokat tartalmaz, hogy szűkíteni kellene vagy kellett volna, h ogy felül kellett volna vizsgálni - amit háromévenként el kellett volna végezni, én magam is így gondolom. De ehelyett mi történik? Nem ez történt, hanem az történt, hogy a minisztérium a könnyebbik és szerencsétlen megoldást választotta. Úgy gondolta, hog y a kerettanterv mindent meg fog oldani, meg fogja oldani azt a valóban nehézségeket okozó gondot, hogy az iskola életébe jobban bele lehet látni. Csak megkérdezem, hogy megérie ez. Megérie az, hogy a minisztérium, a hivatalok vagy akár a fenntartók enny ire beleszólhatnak majd az iskola életébe? Megérie az, hogy azt a pedagógiai szabadságot, azt az utóbbi időben az iskolákban tapasztalható, az utóbbi három évben tapasztalható valóban megújulni vágyást és innovatív szándékot most keretek közé szorítjuk? É n azt mondom, hogy nem, én ezek közé tartozom. Nem állítom, hogy mindenki így gondolkodik. Azt is beláttam az általános vitában és a bizottsági vitában is, hogy a pedagógustársadalomnak van egy olyan része, amely azt mondja, hogy szükség van a kerettanterv re; vagyok ennyire toleráns a másik véleményével szemben. Csak én azt mondom, hogy nem mindegy, hogy mi az etalon, mi a példa. Aze a példa, és azt a fajta pedagógust állítsuk a piedesztálra, aki jó végrehajtó, aki kell a magyar iskolarendszerbe, aki egy f elsőbb utasítást vagy egy felülről sugalmazott tervet végrehajt? Kell ilyen is. De ha az igazi pedagógusi lelkiismeretemre hallgatok és arra, hogy ez milyen stílusú munkát, beállítódást igényel, akkor azt mondom, hogy én nem ezt az utat választom, hanem az t, hogy engedjük meg az innovációt, a megújulást, azt, hogy a pedagógus ne csak azt dönthesse el, hogy hogyan, hanem azt is, hogy mit. Ez a kerettanterv erre nem ad lehetőséget - a nemzeti alaptanterv adott lehetőséget. Még egyszer mondom, hogy még mindig nem késő annak a meggondolása, hogy
