Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 2 (75. szám) - A Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KARL IMRE (MSZP):
3164 A közszférára annyiban hadd térjek vissza, hogy egyetértek önnel, csak azt is tudnunk kell, hogy az elmúlt években - és ezt ön is kimondta - a közszféra bére nagyonnagyon messze el van maradva a reálszfé rától. Tehát ahhoz, hogy itt versenyképes és magasan kvalifikált munkaerőhöz jussunk, ezt helyre kell tenni. Ez azt jelenti az én olvasatom szerint, hogy bizonyos időszakokban erőszakot kell elkövetnünk az egyébként elfogadott tételekkel szemben, és egy ad ott időpontban megengedhető, hogy valami másnak a rovására éppen a közszféra béreit emeljük. Tehát azt hiszem, ha tényleg egységes egészként kezelnénk, akkor nem lennének problémáink. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Meg adom a szót Tardos Márton képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. TARDOS MÁRTON (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim, ma nem először, a viták során pedig különösen nem először vetődik fel az a kérdés, hogy miért nem következett be '8 9 után egy robbanásszerű növekedés, ha a központi gazdaságirányítási rendszer, tehát a bukott rendszer hatékonysága rossz volt, és a piacgazdaság, amire áttérünk, az jó és hatékony. A dolog furcsa módon merül fel, mert evidencia. Magyarországon 45 évig, a volt Szovjetunió területén 70 évig építettek olyan ipari és gazdasági kapacitásokat és költöttek el milliárdokat - akármilyen devizában mérjük - ezekre a beruházásokra, amelyek csak addig hoznak jövedelmet, ameddig a vasfüggöny működik. Abban a pillanatban , amikor nincs kommunista hatalom és nem zárja le a Lajtánál az ország határát, hanem a paradicsomtól a féltermékekig minden beözönlik, és ennek nagyon kis mértékben lehet csak akadályt állítani, abban a pillanatban a keleteurópai gyárak, a keleteurópai üzemek, a keleteurópai mezőgazdasági vállalatok a tönk szélére kerülnek. (11.30) Ez a 20 százalékos visszaesés, ami egy tragédia, bekövetkezett. Ehhez kellett alkalmazkodnia a magyar gazdaságpolitikának, és ha hibát követett el, akkor azt a hibát követte el, hogy nem elég gyorsan alkalmazkodott. A mértéket nem mi határoztuk meg, hogy mennyire kell visszavonni a jövedelmeket, hanem a gazdasági visszaesés határozta meg. A második állításomat is szeretném elmondani, de lejárt a hozzászólásra megadott két perc , ezért abbahagyom, majd máskor elmondom. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Karl Imre képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. KARL IMRE (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök ú r. Tisztelt Ház! Tisztelt Horváth Képviselő Úr! Vitatkozni tudnék néhány olyan közgazdasági tétellel is, amit ön mondott, ezzel együtt azt gondolom, hogy egy ilyen kétperces hozzászólásban erre nincsen mód, és ezt korábban már megtettük. Azonban a hozzászó lását felhasználva néhány olyan dolgot pontosítanék, amit fontosnak tartok. Először is szeretném kimondani azt, hogy az MSZP nincs ellene a magas gazdasági növekedésnek. Mi soha nem mondtuk azt, hogy a magas gazdasági növekedés jó. Mi annak vagyunk a hívei , hogy egy reális tervezés folyjon. Örülnénk, ha ez a gazdasági növekedés az elérhető legmagasabb szintű lenne, és nyilvánvalóan ezt gondoljuk helyesnek. Amikor benyújtottuk ezt a néhány módosító javaslatot - emellett szeretnék érvelni, annak ellenére, hog y Keller László ezt már részletesen megtette , arra gondoltunk, hogy felhívjuk a kormány figyelmét arra, hogy a valóságból induljon ki, amit már több képviselőtársam elmondott. Az a helyzet, hogy a magyar gazdaságban jelen pillanatban vannak bizonyos prob lémák.
