Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 2 (75. szám) - A Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3158 Kedves Képviselőtársaim! Elnök Úr! Azt a kérdést akarom felvetni - nem először , hogy mindenki tudja, vagy mindenkinek tudnia kell, hogy az 1989 óta végbement folyamat ok súlyos válságot hoztak létre az országban. Jelentős társadalmi csoportok szenvedték meg, sőt mondhatnám, az egész társadalom megszenvedte ezt az ígéretes átalakulást, és akármilyen ígéretes az átalakulás - amit én ígéretesnek is tartok , a szenvedés so kak számára ma is egyértelmű. A két dolgot azonban nem lehet összekeverni. Hogyan lehet ezt a problémát megoldani, és milyen mértékben lehet közvetlenül segíteni azoknak, akik bajba jutottak? Csak tartós növekedéssel lehet eredményeket elérni, s ezért a ta rtós növekedés elérése alapvető cél a leszakadó rétegek szempontjából is. Az ő helyzetüket nem lehet anélkül javítani, hogy tartós növekedés legyen. Ezt a két kérdést tehát - ahogy az előbbi felszólalásomban is mondtam - össze kell kapcsolni, biztosítani k ell az infrastrukturális fejlődést, és az infrastrukturális szolgáltatások fejlődésének programja kell legyen. Ez utóbbit nem vetettem még föl, de itt nagyon nagy bajok vannak mind a villamos ipar, mind a közszolgáltatás, a telefónia és a hírközlés terület én, s a kormány nem foglalkozik kellő alapossággal a kérdéssel. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan biztosítani kell, hogy a bérből és fizetésből élők, a közszolgálatban dolgozók, a nyugdíjasok helyzete megfelelő ütemben javuljon. A két dolgot nem lehet egymássa l szembeállítani! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A Bokroscsomag gyöngesége az előnye is, mert nem lehetett volna Magyarországon gazdasági sikert elérni, ha a jövedelmek csökkenését nem veszi célba. (Az elnök ismét csenget.) S ajnos ez a két dolog elkerülhetetlenül következett egymásból. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces felszólalásra következik Ivanics István. Kérem a képviselő urakat, hogy tartsák be a két percet a felszólalásaik idején. Megadom a szót a képviselő úrnak. IVANICS ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Két dolgot szeretnék csak. Egyetértek én Tardos Mártonnal, hogy szükséges volt bizonyos szerkezeti módosítás ezekben a kérdésekben - de kö nyörgök, nézzük meg a mértékét! Ennyire nem lehet megalázni egy népet, mint ahogy az előző négy esztendőben ez megtörtént! Ez mindenen túlment végeredményben, ez súlyosabb volt egy nagyon kemény gazdasági válságnál, sokkal súlyosabb volt, pontosan a bérből és fizetésből élők részére. S itt kapcsolódnék a Bauer képviselő úr hozzászólásához: hogy ha ön nem támogatott semmiféle fizetésemelést, illetve ilyen szándékokhoz nem adta a nevét, akkor majd ha ezek kerülnek napirendre, legyen olyan kedves, ezt a gondol atát kifejteni szocialista képviselőtársai számára is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra jelentkezett Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm szé pen. Ivanics képviselő úr majd figyelje a szavazásaimat és a módosító indítványaimat - ezt az utolsó mondatához mondom. Ami a kétperces első részét illeti: a mérték. Ez volt a legkisebb mérték ebben a régióban. Tessék összehasonlítani a magyar reálbércsökk enést a lengyel, a cseh, a szlovák reálbércsökkenéssel, nem beszélve most a románról, egyébről, sehol a régióban nem úszta meg a társadalom... (Ivanics István tagadólag int.) Tessék megnézni az adatokat! Adatokat tessék nézni, hogy hol volt kisebb a reáljö vedelmek és a reálbérek csökkenése ebben a régióban - a volt KGSTországokról beszélek - mint Magyarországon?! Nem lehetett kisebb visszafogással megteremteni azokat az egyensúlyi és ami ennél is fontosabb: versenyképességi feltételeket, amelyek ahhoz kell ettek, hogy a gazdasági
